Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó partján, környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott egy békát.

A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta:

- Oh, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak! Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék! És akkor drágám összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél!

Aznap  este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt:

- Én baromira nem így gondolom.