Általános az a nézet, hogy a harmonikus párkapcsolatban élőknek - ha gyermeket akarnak - néhány hónap alatt beérik szerelmük gyümölcse, s megfogan a magzatuk.
Valójában a statisztikák szerint az egészséges párok 80-85%-nak egy éven belül, 10-15%-ának két éven belül, s a fennmaradó 5-10%-nak még ennyi idő alatt sem sikerül a kívánt terhességet megvalósítaniuk.
30 év alatt egy év sikertelen kísérletezés, ennél idősebb fiatalasszonyok esetében pedig, már 6 hónap után javasolják a meddőségi kivizsgálást.
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint egyre nő a meddő párok száma, s legfőbb oknak a "civilizációs" ártalmakat tartják: a természeti környezet szennyezettsége, a stressz, a túlzott alkoholfogyasztás és dohányzás, különböző gyógyszerek, melyek a jövendő anyák és apák egészségét károsítják
Mondhatnák, ezek közvetett okok. Azonban nagyon is fontosak, hiszen gyakran kiderül a vizsgálatok során, hogy a nemzőképességet közvetlenül befolyásoló tényezők - a nő menstruációs ciklusa, és az azt szabályozó hormonok, a férfi spermaszáma, és a spermák fürgesége - körül minden rendben van, ám mégsem következik be a várva várt gyermekáldás. Az egészséges életmódnak, a jövendő szülők egészségének tehát igen fontos szerepe van a fogantatásban, az érzelmi, pszichés háttérről nem is beszélve.
Sok fiatal párnak javasolják - amikor szervi okot nem találnak a meddőségre - hogy forduljanak pszichológushoz. S bizony e beszélgetések során derül ki, hogy például csak egyikük, vagy másikuk akarja igazán a gyermeket. (Mert így akarja megtartani a másikat, vagy ez az "élet rendje", avagy a fiatalasszony egyszerűen fél a szüléstől, az apuka meg a felelősségtől... s még lehetne sorolni az okokat). Sokszor probléma a görcsös "akarás" is, amikor "tudományosan" akarják összehozni a gyereket (hőmérőzés, tesztek, stb.)
Egyre gyakoribb azonban sajnos, amikor a a nőnél hormonális problémák állnak fenn, vagy a férfi nemzőképességével van a baj. A közhiedelem szerint a meddőség fogalma a nővel kapcsolódik össze. Pedig a statisztikák szerint fele-fele arányban van a férfiaknál, illetve a nőknél.
A hormonális problémára visszavezethető ok a nőknél sajnos nehezebben orvosolható. A menstruációs ciklus szabályosságát többféle hormon szabályozza, s ha csak az egyik hormonszint nem megfelelő, már borul a ciklus, s rontja a teherbeesés esélyeit.
Mindezekért az agyalapi mirigy a felelős, melynek működéséről még vajmi keveset tud az orvostudomány, csak a tényt tudja megállapítani. S bár egyre többet tudnak az orvosok a "normális" hormonműködéséről, a hormonrendszerbe történő beavatkozásra nincsenek még igazán kialakult szabályok.
Minden nőnél más és más módszert, adagolást kell követni, s ráadásul az összes egyéb körülménynek - általános egészségi és pszichés állapotnak - is a "topon" kell lennie, hogy létrejöjjön a vágyott terhesség. A mellékhatások miatt sokan - még orvosok is - ellene vannak a hormonkezeléseknek, de szerencsére léteznek már alternatív megoldások is. (akupunktúra, gyógynövények, homeopátiás készítmények)
Paradoxnak tűnik, de a hormonrendszer alakulásában, helyreállásában éppen maga a terhesség is sokat segíthet. A 9 hónap alatt ugyanis bizonyos hormonok "leállnak", mások erősödnek, s ugyanígy a szülést követően, a szoptatás alatt is más a hormonok működése. A meddőségi problémával küzdő, kezelést kapott, és sikeres terhességet megélő nőknél ezért a szoptatás befejezése után 2-3 hónappal tanácsos újra nézetni a hormonszinteket. Öröm az ürömben, hogy még a ki nem hordott terhesség is változtathat a hormonrendszer működésén.
A férfiak sperma problémáira már jobban kialakult gyógymódok vannak, ám sajnos előfordul, hogy valamilyen korábbi betegség, vagy környezeti hatás miatt végleg nemzőképtelenné váltak.
Ám, talán a gyermekvállalásra igaz leginkább a mondás, "a szerelem minden akadályt legyőz" és akik éretten, felelősségteljesen szeretnének gyermeket, azoknak előbb-utóbb megadatik, hogy teljes legyen a családja egy édes saját, vagy fogadott gyermekkel.
F.K.M.
