A képeken látható pesti háznak a tetőtere nem loftlakás a szó eredeti értelmében, sőt. Mégis olyan lett a hangulata, mintha az lenne. Jó példa arra, hogy nem csak régi ipari épületekben kialakított luxuslakásokban lehet megtalálni a korábban csak filmekben látott belső terekhez kapcsolódó életérzést.

Csak meg kell próbálni!

A tetőtér nem igazán csarnok, ám egy belső galériával megszelídített loftos térhez már hasonlíthat, különösen megfelelő térrendezéssel, burkolatokkal és bútorokkal. A loftra jellemző falak nélküli tér itt is megteremthető, és itt is beáramolhat sok-sok fény. A nagy belmagasság ugyan hibádzik, de a hangulat azért megvan.

Igaz, a belső kétszintes lakásnak már az alsó része is tetőtérben van, de a ferde falsíkok egyedi hangulatot teremtenek, a tetősík ablakok pedig több fényt engednek be a lakásba, mint a mégoly hatalmas hagyományos nyílászárók. Az átláthatóságot és az egyterűség érzetét az emelet galériaszerű kialakítása is fokozza; egyes belsőépítészek szerint a belső erkély az egyik feltétele a jó loft kialakításának.

A földszint tulajdonképpen egybefüggő tér: a bejárattól balra a tágas étkező-konyha, jobbra a nappali, ahonnan kecses lépcső vezet fel az emeletre.

A földszint átláthatósága érdekében nincs közlekedőfolyosó, sem ajtók, amelyek egy másik szobába vezetnének, és persze szobák sincsenek. A lépcsőt is úgy alakították ki, hogy a lehető legkevésbé avatkozzék a térbe: nyitott és átlátható.

Magánéletre szabva

A loft életstílus az összefüggő terek halmazát és nem a szeparáltságot preferálja. Ezért többnyire a fiatal és szingli - vagy ha nem is egyedülállók, de legalábbis gyermektelen párok - és az igen elfoglalt emberek otthonaként terjedt el. De még a legextravagánsabb emberek is igénylik, hogy otthonukban legyen egy pont, ahol maguk lehetnek, ahová elvonulhatnak relaxálni, és ahová nem jut be a világ - a család - zaja. Ebben a lakásban erre az emelet kínál megoldást.

Bár a második szintet sem tagolták, ez azonban mégis a lakás intim tere: itt van a hálószoba és az azzal egybenyitott fürdő. Hangulatában és stílusában ugyan az emelet a földszinti tér hasonmása, a lakberendezőt mégis más elvek vezérelték.

Ajtókat ezen a szinten sem használtak, sajátos belsőépítészeti megoldásokkal tagolták a funkciókat: a kis galériáról nyíló szeparált vécét határoló falak beékelődnek a térbe, és kirajzolják a gardrób, a háló és a fürdőszoba helyét. Az így kapott patkóalakban elkülönül a háló és a fürdő, a helyiség mégis egybefüggő marad.

Bútortrükkök

A loftokra jellemző az is, hogy ötvöződik bennük a régi és az új. Az új építésű újpesti lakásban ezt a hatást a bútorokkal és a burkolatokkal érték el. A hatalmas, 3,5x3,5 méteres bőrgarnitúra a hagyományos értékekre utal, mint ahogyan a raktárépületek téglafalát stilizáltan idéző falburkolat is a múltat hivatott képviselni.

A többi bútort viszont úgy választották, hogy látványukban a háttérben maradjanak, ne "zsúfolják" a teret. Az ülőalkalmatossághoz tartozó puffok például becsúsztathatók a karfák alá, az üveglapos asztal pedig olyannyira beleolvad a szőnyeg felületébe, hogy felületes szemlélő talán észre sem veszi. Világos színű kárpittal rendelték a kényelmes relaxfotelt is, hasonló megfontolásból.

De mi is az igazi loft?

Osztatlan terek, hatalmas üvegfelületek, nagy belmagasság és megfelelő belsőépítészeti elemek jellemzik a loftlakásokat, amelyek eredetileg a régi ipari épületek újrahasznosításából születtek. Maga a szó angolul padlásteret, tetőteret, galériát jelent, ám lakásként az egykori gyárépületekből kialakított csarnokszerű, de nem feltétlenül a tetőtérben lévő otthont értjük alatta. Az ötvenes években a New York-i Soho negyedből indult, majd Nyugat-Európa nagyvárosainak szívében is elterjedő stílusirányzat szerint nincsenek hagyományos válaszfalak, a tereket egyedi megoldásokkal tagolják. Az elhagyott gyárakban eredetileg a feltétlen szabadságot és az alkotáshoz megfelelő környezetet kereső művészek alakították ki otthonaikat, de az új életforma hamar divattá vált, és mind több városlakót vonzott. A mai loftok egyértelműen a luxuslakás-kategóriába tartoznak, és főleg a nem autóval közlekedő, városi életet élő, a modernre nyitott értelmiségi fiatalok keresik ezt a lakhatási módot.

- sebők -

Fotó: Förster Tamás

A cikk a Piac és Profit áprilisi számának NHD mellékletében jelent meg.