Milyen csodás a magyar nyelv: ha a VÍZ szóból elhagyjuk az utolsó betűt és a másik kettőt átírjuk, máris megkapjuk a NŐ-t. Tagadhatatlan, erős rokonságot mutat e két minőség.
Elég, ha csak arra az apróságra gondolunk, amik voltunk. Miként a kisded is anyukájában-ból teremtődik, ugyanúgy bolygónk is a vízből választódott ki - ha hinni lehet az Ószövetségnek.
De ha hisszük, ha nem, az tény: miként a Föld, úgy az emberi test hetven százaléka is víz. Sőt, fogamzáskor a megtermékenyített petesejt 95 százalékát is víz alkotja.
A víz elringat, befogad és tükröt tart elénk. A víz megtisztít, felfrissít, újjászül. A víz - akár az emberi testet a vér - csermelyként, patakként, folyóként, behálózza az egész Földet. Vízből van az eső, a hó, a jég. A tenger és könny, a pára és a szökőár. A nő ezer arca.
Kevés megnyugtatóbb dolog van a világon, mint behunyt szemmel hallgatni a tenger mormolását. A hullámok meg-megújuló rohamát. A víz eredendően nyugodt. Ha felkavarja a szél, ha tűzzel találkozik, megváltozik természete. Ilyenkor mutatja meg, valójában mire képes. Ezer tonnákat söpör el szempillantás alatt, vagy röpít tovább az útján. De ha csendes is, a szikla és a patak legendás találkozása mutatja, ki az erősebb.
"Cherchez la femme" - keresd a nőt, tartja a francia mondás. Vagyis a világ fontos történéseit jobban megérthetjük, ha - látszólagos - főszereplői, a férfiak életében a háttérbe húzódó nőt is sikerül azonosítanunk.
S hát igen, keresd a vizet: egy jövendölés szerint, amikor eljön az Antikrisztus, már nem lesz iható víz a Földön, csak neki, s ezzel próbálja majd magához édesgetni az embereket.
Fogytán a víz. Az áttetsző, csillogó, hűs, szomjat oltó víz, ami pár száz éve még ott bugyogott kezesen, tisztán, csak le kellett hajolni érte. Bele lehetett nézni, meg lehetett benne mártózni. Ma ezeket vakmerőség megtenni legtöbb vizünknél-folyónknál. Mert a víz azt mutatja, milyenek is vagyunk. Szabályozottak, szennyezettek, fenyegetők.
A négy őselem a tűz, levegő, föld és víz közül az utolsó kettő a női minőség. S ezen belül a víz az érzelmek megfelelője.
Hogy évről-évre csökken a talajvízszint, hogy olvadnak a sarki jégtakarók, hogy a szakadatlan esőzések lassanként normálisnak számítanak, hogy a szökőár is feliratkozott a világkatasztrófák lehetséges listájára, mind egy irányba mutat:
Ember értsd meg önmagad! Ne tagadd le érzéseidet! Nézz végre tükörbe. Hisz azért vagyok. Pihenj le végre mellettem. Elringatlak. Fürödj bennem, megtisztulsz. Használj, és én boldog leszek, hogy értelmet, formát, tartalmat nyert a létem. Ez a víz üzenete. Mert a test, s benne a víz bölcsebb, mint az elme. És emlékezik. A kezdetekre.
R.G.
