Ekkor kezdődik a farsangi időszak, a bulizás, a jókedv periódusa, ilyenkor a karácsonyfának már nincs helye a lakásban, legalábbis a szokások szerint.

Maga az ünnep az Úr megjelenését jelenti, mi azért hívjuk vízkeresztnek, mert ilyenkor vizet, és minden mást szokás szentelni - ez a hagyomány régebbi, mint a karácsony. Ilyenkor tartották a háromkirályjárást, ami hasonlít a betlehemezésre. Ekkor hazavitték a szentelményeket is, sőt, a pap még a házat is megszentelte.

Mára ezekből nem nagyon maradt más, minthogy ezen a napon szokás leszedni a karácsonyfát. Feltéve, ha bírja eddig.

Ha nem vágták ki túl hamar, és az eladásig megfelelően, elfektetve, lombbal letakarva, esetleg vízbe állítva, rongyba, fóliába becsomagolva tartották, akkor van esély. Ha hullani kezd, a kihelyezett karácsonyfatárolókba dobjuk.

A gyökeresek akkor érezték jól magukat, ha volt idejük beszokni, és folyamatosan öntözték őket, de egy-két hét után ők sem szeretik a lakás meleg, száraz levegőjét. Ha ennél tovább marad, megbomlik nyugalmi állapota, és már nem lesz lehetőségünk kiültetni.

Természetesen kifele is át kell szoktatni, nem szabad azonnal a mínuszokba kitenni, és akkor érdemes elültetni, amikor nem fagyott a föld. Ez lehetőleg minél hamarabb legyen. Addig a lépcsőházban, garázsban van esélye a túlélésre.

A kölcsönzött karácsonyfákat általában január ötödikéig kell visszavinni a kertészetekbe, ez a fa állapota miatt van, nem pedig vízkereszt miatt.

Sokan szeretnék még megőrizni a karácsony hangulatát az ünnepek után is, de ha nem kivágott fenyőt vettünk, akkor ne kínozzuk az élőlényt, biztosítsunk neki megfelelő helyet, ha már ő a szeretetet hozta lakásunkba.