A jó játékról vagy a játékálmokról, szinte mindenkinek van egy jó sztorija. Zita például Barbie-babára vágyott, hiszen az osztályban már minden csajnak volt ilyen. Majd megőrült az izgalomtól, amikor az anyukája azt ígérte, karácsonyra olyan ajándékot kap, amire igazán vágyik. "A téli szünet előtti utolsó napon már azzal dicsekedtem, hogy nekem is lesz Barbie-m. Biztos voltam benne, hogy azt kapom, hiszen a játékbolt kirakatából is eltűnt. Aztán eljött a karácsony, és a fa alatt kerestem a babát, de csak könyvet kaptam. Egy könyvet, amire egyszer azt mondtam, fú, ez érdekes lehet."

Zita a szülei előtt nem sírt, csak az ágyban, de még így is lebukott. "Anya ott ült az ágyam szélén, és kicsit ijedten azt magyarázta, hogy egy okos kislány nem vágyhat ilyen szörnyű babára, egy okos kislánynak könyv való, meg a sakk, meg társasjáték."

10% játék, 90% gyerek

Nem Zita az egyetlen, akinek a szülei - a legnagyobb jóindulattól vezérelve - kreatív, interaktív, elme-pallérozó, de legalábbis ilyennek kikiáltott játékot vesznek a gyerekeiknek.

A Times Online kicsit ironikusan ír arról, hogy a szülők hogyan dőlnek be a játékgyárak ígéreteinek, és veszik meg a méregdrága újdonságokat, amelyek aztán polc legmélyén végzik.

A cikk szerint gyakran a régimódi játék a legjobb játék: vagyis az építőkocka, a színes ceruza, a kréta. A cikk egy tanulmányt is említ, amely szerint a szülők 91%-a hisz abban, hogy a képességfejlesztő játékok hasznosak. A cikkben megszólaló pszichológus szakértők - az Einstein sosem használt kártyát című, a játék természetével foglalkozó könyv szerzői - szerint viszont a józan eszüket kellene használni és élvezhető, ösztönző és olcsó játékokat kellene választani.

"A józan ész amellett szól, hogy olyan játékot vegyünk, ami 10%-ban játék, 90%-ban gyerek, és egyszerre két gyerek játszhasson vele, mert az fejleszti a kommunikációt" - áll a cikkben.

"A szülők fele szerint a fejlesztő játék az, ahol a gyereket irányítják, mondjuk a kis mobil, ami megtanítja telefonálni, vagy a gyerek laptop - állítja az írás. - Csakhogy a kutatók ezzel nem értenek egyet. A passzív, irányított játék nem ér fel a színes ceruza és az építőkocka kínálta lehetőséggel: a kocka térbeli tudatot fejleszt, a ceruza pedig a szimbólumokkal történő kifejezést és a beszédkészséget."

A főzés is játék     

A cikk arra a megállapításra jut, hogy a high-tech játékok, még az oktató szándékúak sem csodaszerek. Ráadásul néhány elektronikus játékról kimutatták, hogy hiperaktivitásra hajlamosít. Kathy Hirsh-Pasek és Roberta Michnick a már említett könyv szerzői szenvedélyesen védik a "retro-játékokat", vagyis a hagyományos eszközöket, az öltöztethető babákat, a kisvonatokat, az építőkockákat, a kirakós- és társasjátékokat, még ha a gyereknek meg is kell tanulnia a játékszabályokat.

"Segítenünk kell a szülőket, hogy rátaláljanak a régi játékok ízére" - mondják az angol szakemberek. Amikor sikeres üzletembereket oktatnak, megkérdezik, építettek-e gyerekkorukban kastélyt bútorokból, olvasgattak-e a szüleikkel - mindig igen a válasz. De ha azt kérdik, hányan dolgoztak feladatlapokkal, senki sem jelentkezik. Miért várjuk el mi a gyerekeinktől, hogy elektronikus feladatokat oldjanak meg?

"Olyan játékokat készítünk, amik aszociálisak, rugalmatlanok, és előírásszerűen kell használni őket. A gyerek nem képes a saját idejét, helyét kialakítani. Pont az ellenkezőjét csináljuk annak, amire szükség lenne" - jegyzi meg a cikk.

"Manapság mindenki nyomás alatt van, a rohanó élet arra kényszerít, hogy kihasználjuk a játék lehetőségeit. Adunk egy játékot, beteszünk egy filmet a videóba vagy a DVD-lejátszóba - s ezzel letudtuk szülői kötelezettségünket, amíg megfőzzük az ebédet, vagy dolgozunk. Ahelyett, hogy például bevonnánk a gyereket az ebédkészítésbe, amivel megtaníthatnánk a gyereket az összetevők kimérésére, a fűszerek használatára, és főleg: cseveghetnénk vele."

A jó játéknak lelke van

Lebedy János fajátékkészítő szerint talán a legfontosabb, hogy egy játéknak legyen lelke. Az eredetileg gépész üzemmérnök végzettségű mester úgy álmodja meg a játékait, hogy mozogjanak. Faállatokat, autókat, bababútorokat farag, a tesztelésben a most hétéves unoka segít neki, de fia is nagyon sok ötletet ad.

"A mai modern világban mit csinálnak a szülők? Megveszik az olcsó műanyag játékot kevés pénzért, ami nem sokára a kukában végzi. Én azt próbálom elérni, hogy a játék tartósan örömet okozzon. Ahogy a szamuráj-kardok készítői, munka előtt bementek a templomba és imádkoztak, úgy készülök fel lélekben én is a munkára. Sokszor nem is használok sablont, inkább újrarajzolom a formát."

Lebedy János nem azt tartja sikernek, ha egy vásáron eladja a teljes árukészletet, hanem azt, ha a gyerekek rácsodálkoznak a játékaira. "Volt olyan is, hogy egy gyerek annyira megszeretett egy játékot, hogy nem tudta elengedni. Ilyenkor inkább ingyen odaadtam, mert érzetem, hogy gyerek és játék között kapcsolat van" - fejezi be a mester. 

Forrás. www.ujszo.com