Sok kisgyermeket épphogy bedugnak az ágyba, nincsen se mese, se éneklés, esetleg imádkozás, csak egy joccakátpuszi és kész! Pedig minden gyermek örül annak, ha minden eset ugyanolyan menetrend szerint zajlik. Biztonságot nyújt nekik, tudják mi következik és azt is tudják, hogy a végén aludni kell. Így nem merül feledésbe az alvás természetes igénye. Nem lesz egy mumus, ami elől menekülnek a gyerekek.

Sok kisgyermek azért hadakozik az alvás ellen, mert szeretné felhívni magára a figyelmet. A lefekvést úgy éli meg, hogy semmibe veszik, mellőzik. Ekkor mindent kitalál, hogy magára vonja a figyelmet. Legyünk türelmesek, szenteljünk neki nagyobb figyelmet a nap folyamán, hogy érezze, nincs magára hagyva. El is lehet magyarázni, hogy számára vége a napnak, majd holnap beszélgetünk, játszunk.

Lehet a gyermek célja időhúzás. Lehet, hogy még valóban nem álmos, és kitalál mindent, hogy egy kicsit húzza az időt. Például, a lányom számtalanszor eljátssza velem, hogy hússzor megy ki pisilni. Ekkor égnek áll a hajam, hiszen nem tilthatom meg neki a pisilést (akkor tuti az ágyba menne), de mégis tudom, hogy csak szórakozik. Ezek után jön a szomjas vagyok, nem tudok betakarózni, valami mozog a függönyön, csak még egy puszira gyere be, és még sorolhatnám. Próbálgat, keresi a határait! Szerencsére az utóbbi időben javuló tendenciát vélek felfedezni, csak kétszer háromszor kell visszamennem a szobába, és béke van.

Szorongás is oka lehet annak, hogy a gyermek nem tud, vagy nem akar elaludni. Félhet egy rossz álomtól, a sötéttől, árnyaktól. Gyermekünk félelmeit nem szabad semmibe venni. Ez számára nagyon komoly, nekünk is komolyan kell venni. Ha elmondja, hallgassuk meg és próbáljuk megnyugtatni, mondjuk el neki, hogy itt vagyunk mi, és ezt nyomatékosítsuk egy öleléssel, szeretgetéssel.

Helyes reakció lehet szorongás esetén:

• A gyermek érzéseihez szólni, kimondani, tényként elfogadni azt.
•  Biztonságot nyújtani
• A gyermek gondolatait elterelni, kellemes, számára ismerős és jóleső gondolatok felé
•  Megoldási lehetőséget kínálni, hogy minél előbb le tudja győzni a félelmeit.
• Elismeréssel jutalmazni az eredményt, a sikert!

  

Feltétlenül változtassunk a fényviszonyokon. Ne legyen sötét a szobában, a legtöbb kisgyermek fél tőle. Az ajtót se csukjuk be, az is félelemre adhat okot. Ha már végképp kimerültünk az ötletekből, akkor se hagyjuk magára, inkább vegyük magunk mellé a nagyágyba, és úgy nyugtassuk meg. Természetesen ebből ne csináljunk rendszert, minél előbb le kell építeni ezt a fajta segítséget! Előbb vagy utóbb beáll egy, a család számára normálisnak mondható rend! Lesznek még nyugodt éjszakák!