Zsúfolt bevásárlóközpont játékosztálya. Anyuka babakocsiba kapaszkodik a bal kezével, a jobbal pedig maga után húzza a körülbelül kétévest. A gyerek hangja minden áruházi zajt felülmúlva süvít a levegőben, és úgy tűnik, hogy kifulladásig bírja is az üvöltést. Hirtelen mozdulattal elszakítja az anyai köteléket, és leveti magát a földre. Anya pirulva körülnéz, szinte hallani, ahogy sül a képéről a bőr… Ismerős? Bizonyára minden szülő fel tud idézni egy ilyen képet gyermeke hisztis korszakából.
Ranschburg Jenő szerint a gyerek hisztije igazi kihívás a szülőnek, és figyelemkereső magatartás a gyerek részéről. A gyerek a szülői figyelem központjába akar kerülni, akár a szülő haragja és büntetése árán is. A szülő pedig, ha erre rosszul reagál, „maradandó sérüléseket” okozhat gyermekéhez fűződő kapcsolatában, akár a későbbiekre nézve is.
Mit tegyünk tombolás idején?
– A legjobb, de a legnehezebb megoldás ilyenkor, ha nem veszünk tudomást a sivalkodásról, és úgy teszünk, mintha nem érdekelne bennünket. Azzal se foglalkozzunk, ha ezt mások szigorú pillantással vagy éppen elítélő véleményezéssel fogadják. (Ez csak annak szokatlan, akinek sose volt saját gyereke.) A gyerek rövid időn belül belátja, hogy drámai viselkedése nem vezetett eredményre, és a „műsort” így be is fejezi.
– Ne kérleljük, és ne is teljesítsük a hisztit kiváltó kérést, mert ezzel csak további lehetőséget adunk arra, hogy kikövetelje a magáét. „Amikor így viselkedsz, számomra láthatatlanná változol” – szülői mondat például csodákra képes. A gyerek megriad, mert mágikus gondolkodása szó szerint értelmezi a szavakat.
– Ne fogjuk le a hisztiző gyereket! Azt se engedjük, hogy saját magában tegyen kárt, vagy másokat üssön meg.
– Mindig legyünk közös helyiségben a gyerekkel, ne küldjük át másik szobába „hisztizz ott” utasítással. Fennáll a veszélye annak, hogy a gyerek dühében kárt tesz, vagy olyasvalamivel hívja fel magára a figyelmet, ami a szülőt arra kényszeríti, hogy bemenjen hozzá. Így ismét kielégítette figyelemkereső vágyát.
– A hisztivihar után üljünk le, és békésen beszéljük meg a gyerekkel, hogy szép szavakkal, emberi módon viselkedve jut csak eredményre nálunk. Ellenkező esetben „eltűnik” számunkra.
A szakember szerint a legfontosabb a hiszti megelőzése. Fontos, hogy a szülő következetes legyen, és ha valamire nemet mondott, akkor amellett ki is kell, hogy tartson.
Ám nyugodjon meg minden szülő, a dackorszakban, 2-2,5 éves kor körül a hiszti természetes jelenség. Nem utal sem nevelési problémára, sem a gyerek személyiségzavaraira.
Még egy jó tanács! Megelőzhetjük a hisztit azzal, hogy indulás előtt meggyőződünk arról, hogy a gyerek nem éhes, nem fáradt, és nem kell pisilnie sem. Az áruházakban pedig kerüljük azokat a helyeket, ahol a gyermek számára legcsábítóbb dolgok találhatók.
