Móricz Mátyás: Tizennégy hónap
Előszó
Nem tér vissza egy nap sem soha többet
De te álmodj olyat amit más nem mer
Teremts új világot : a legkülönbet
Magaddal perlekedj és ne Istennel
Január
Olvadni kezd a jég a lábad alatt
Ami nem is rég mindent ellepett
A láthatáron vörösen áll a nap
Megfordulsz és télre nyújtod nyelvedet
Február
Hol van már a felborzolt bundájú fagy
Talán ez a legszebb hónap: tűnődöm
Valami átjárja pólusaimat
A holdfény elnyújtózik a tetőkön
Március
A szél ezer ujja a hajadat húzza
Eső veri az erdőket , vadakat
Nyomában nő a sár és nő a búza
Nyújtod léptedet , behúzod nyakadat
Április
Küküllő színek , nyárelői árnyak
A márciusi eső lassan szárad
A szerelmesek egymásra találnak
Felejtem a márciust ha meglátlak
Május
A horgász szúnyogokat gyűrt a halaknak
Ha nincs kapás kedve akkor sem fittyed
A nyomodban a nap hét ága baktat
Szebb lesz a nyár mint amilyennek hitted
Június
Most a kóbor szél leveleket olvas
Mintha az Isten rendelte volna meg
Most a hegyek között felbőg egy szarvas
Úgy nézed a tájat mint egy díszletet
Július
Nem tudja megállítani senki sem
Lassan csordogáló víz kövek között
A vén hajók megdermednek a vízen
Magányos hónap : mint egy hajótörött
Augusztus
Szarvas bőg : hideg föld égeti talpát
A küküllő néha még előbukkan
Az erdőket a felhők takarják
És lassan már a télelő is itt van
Szeptember
Tele raktár tele kaptár tele csűr
A nyár búcsúzik és a táj " ezüstől "
A jó idő mint egy madár elrepül
Sok fa lassan már levelet prüszköl
Október
Hosszabb és zimankósabb minden éjjel
Már érzed : a csípős szél beléd harap
Az ég befuttatja a tájat jéggel
Nem nagy kedvvel veszed a kabátodat
November
Nincs különbség : mínusz tíz fok vagy mínusz öt
Szánkón száguldok ,velem fütyül a szél
Gyorsan szlalomozok a buckák között
Arcom meggypiros és a hó tejfehér
December
A jég már itten meg ottan már kásás
Lassan poshadni kezd mint egy tökbefőtt
Jégtörő csákányát próbálja Mátyás
Ébrednek a fűzfák , gyűjtenek erőt
Utószó
- a természet hatalma -
Megláthatod benne a jót és a gonoszt
Ismerheted haragját és kegyelmét
Nem egyszer halált másszor életet oszt
Soha nem ismerhetjük meg a lelkét
