Egy kép a múltból: a helyszín egy belga kisváros, az időpont pedig az első világháború. A vasútállomáshoz közeli ház ablakában egy nagymamakorú nénike kötöget. Amikor a hadi felszerelést szállító vonatok elhagyják az állomást, egy kidudorodó hurok kerül a pulóverbe, ha viszont több napig várakoznak a kocsik, akkor egy öltés kimarad. Később az elkészült ruhadarab egy belga katonához kerül, aki történetesen az ellenállás tagja, másodállásban kém, és legfőbb feladata, hogy szabotázsakciókat szervezzen a megszálló német hadsereg ellen.
„Közismert tény, hogy a kémek gyakran használták a kötést, horgolást, hímzést kódként, ha valami titkos üzenetet akartak célba juttatni.” - olvasható az 1942-ben megjelent A Guide to Code and Signals című könyvben.
Amikor a kötést titkos üzenetek átadására alkalmazták, a rendszer nagyjából úgy működött, mint a morze. Két jelet használtak, amit az egy sima, egy fordított technika lehetővé tett; egy V alakú kitüremkedés a ruhadarab felületén, és egy vízszintes rövid vonal, egyfajta kötőjel váltogatta egymást, és hozta, vitte az üzeneteket a sálon, pulóveren, szvetteren, derékmelegítőn, kötött sapkán. Az egésznek csak a fantázia szabott határt.
Phyllis Latour Doyle-t az angol titkosszolgálat dobta le ejtőernyővel a megszállt Normandiába, még 1944-ben, ahol a nőnek az volt a feladata, hogy segítőkész helyi lakosnak adva ki magát, beszédbe elegyedjen német katonákkal, így szerezve tőlük hasznos információkat a csapatmozgásokról. Ezeket aztán sálba, pulóverbe kötötte. Phyllis mintegy 2000 kódot használt a titkos üzenetekhez, amiket – stílszerűen – egy selyemdarabon őrzött.
Az, hogy titkos üzeneteket ruhadarabokba rejtve (kötve, horgolva, varrva) juttassanak el a címzetthez nem új találmány, eredetileg a szükség hozta.
Már az amerikai függetlenségi háború során a hátországban maradt asszonyok rendszeresen küldtek ruhadarabokat a fronton harcoló családtagjaiknak, és ezek között volt persze kötött pulóver, sál, és miegymás. De az első világháború első éveiben is gyakori volt a kommunikáció ezen formája.
A titkos kódok írásában és a rejtett üzenetek küldésében, jegyzi meg Daubeney Brandreth Gyles és Peter Stevenson , a Morse-kód feltalálása után hamar rájöttek, hogy a zsineg, vagy a fonal is alkalmas a titkos üzenetek továbbítására. „Egy közönséges hurokcsomó megegyezhet egy pont egyenértékével, és egy másfajta módon megkötött csomó egy kötőjelnek feleltethető meg.”
A két dolog pedig hamar egymásra talált.
Az egyik legismertebb történetet, ami megörökíti ezt a sajátos kémtechnikát, valójában a szépirodalom szolgáltatja, bár azt nem állíthatjuk, hogy színtiszta fikció lenne. A Két város meséjében (Tale of Two Cities) egy Madame Defarge nevű francia nő a nézőközönség soraiban hűvösen kötöget , miközben a guillotine megállás nélkül dolgozik. A kivégzett nemesek nevét Madame Defarge kötésmintaként „örökítette” meg.
Persze a kötögetés egyfajta álcaként is szolgált. Az annales-ek megörökítik például Madame Levengle nevét, aki „békésen kötögetve ült az ablak előtt, miközben sarkával jeleket kopogtatott gyermekeinek az alatta lévő szobában” - írja Kathryn Atwood az I. világháború női hősök című könyvében. A gyerekek pedig, mintha csak a leckéjüket írnák feljegyezték a kódokat; történt mindez úgy, hogy mindeközben egy német marsall az otthonukban volt elszállásolva.
Az angol titkosszolgálat „előszeretettel használt civil embereket, akik szokatlan, de rendkívül hatékony módszereket fejlesztettek ki az információk gyűjtésére és célba juttatására. ” - magyarázza Atwood.
Elizabeth Bently, egy amerika nő a második világháború idején a Szovjetuniónak kémkedett. A háború után kötőtáskájában lopta be a B-29-es bombák korai terveit és a repülőgép-készítéssel kapcsolatos információkat az országba.
Az amerikai függetlenségi háború idején gyakran járta az a mondás, hogy az „öreg nők mindig kötnek”, ami kifejezetten alkalmas volt a rejtőzködéshez. Molly „Old Mom” Rinker, George Washington, a későbbi elnök kémje a háború idején, egy dombtetőn ült és úgy tett, mintha kötögetne, miközben a britek után kémkedett - írja az American Encyclopedia of American Women at War. Ezután az érzékeny információkat tartalmazó papírdarabokat fonalgömbökbe rejtette egy szikla mögé.
Sokáig lehetne még példákat sorolni, de talán elég annyi, hogy sokakat megihletett a civil életben is ez a kötési technika. Nem is annyira nagy turpisság az egész, hiszen például elég, ha elsajátítjuk a kettes számrendszert (ami köztudomásúan két számból, az egyesből és a nullából áll) és ezek variálásával (mint a számítógépek) alkothatunk akár saját nyelvet is.
