A szüreti előkészületek természetesen a szőlőben kezdődnek, az utolsó gyomtalanítással. Ilyenkor már nem végzünk talajmunkát, praktikus okból: ha csapadékos az idő szüret táján, ne legyen sár a szőlőben. Nincs is annál rosszabb élmény a szüretelőknek, ha sárban dagonyázva kell lavírozniuk a sorok között.
A pince és a szőlőfeldolgozó rendbetétele a szüret kulcsa. A feldolgozó eszközöket ilyenkor tisztára kell mosni, ilyenkor mindent áztatunk, átöblítünk,- mert a legapróbb szennyeződés is a bor minőségét veszélyezteti.
Ellenőrizzük a feldolgozáshoz szükséges gépeket. Előkerülnek az apró alkatrészek, herkentyűk, amikre év közben nincs szükség: a mustszűrő rács, a törkölyvilla. A nagy szüreti bevetés előtt ellenőrizni kell a mérőeszközöket, mustfokolót, a fokolóhengert, kismérleget, hogy rendben vannak-e!
A puttony, melybe a szüretelők öntik a leszedett fürtöket, szintén odafigyelést igényel, szüret előtt, hiszen ki kell javítani a heveder esetleges sérüléseit is. A puttonyos se szeretné, ha egész napos talpalását még egy kiadós hátfájás is koronázná a nap végén... Apróság, de nagyon fontos!
Alaposan kimossuk a szüretelő-vödröket és szállító-edényeket. Fontos a szőlőben a rézsűfellépők, ideiglenes lépcsők kiigazítása. Ha járműre szüretelünk, elengedhetetlen a biztonságos létra használata.
A pincében az egész évben karbantartott, kénezett hordókkal csak a külső tisztítás, esetleges festés a teendő. Az abroncsok állapotát mindig ellenőrizzük. A hosszú ideig üresen álló hordók forrázására esetleg szükség lehet, de sohase forrázzunk penészes tárolóedényt, azt mindig hidegvízzel súroljuk ki. Csak a borászatban engedélyezett mosó-fertőtlenítőszert használjunk!
A pincefelszerelések praktikus eszközei a műanyag edények. Tisztításuk ugyanolyan fontos, mint a fa eszközöké. Lehetőleg nem használunk fémvödröt, tárolóedényt, vagy korábban ismeretlen célra használt műanyag edényt. Ezekből nem mosható ki a vegyszermaradék nyom nélkül! Ha mégis fém eszközt használunk, a musttal való érintkezés a lehető legrövidebb legyen- a kémiai reakciók elkerülése miatt!
A legapróbb részletekre is ügyelni kell: a pince-felszerelési tárgyaira, szüretkor egy mérőpálca, kénező drót, vagy láncosbot hiánya is bosszantó lehet.
A friss borkén, faggyú, parafadugó, gyékény, gyertya, tiszta pincerongy (felmosóruha) stb. már előre be van készítve. Gondoskodunk kötszerről, sebtapaszról, az óhatatlanul előforduló sérülések ellátásához. A szüretelők gyakran elvágják egymás kezét is, ahogy szemben állva metszik le a fürtöket.
Ha mindezzel megvagyunk, nyugodtan készítsünk ki a feldolgozóban az asztalra jóféle kisüstit, a szüretelőknek ez is megfelel a karbidágyú dörrenése helyett. A hajnalban kezdődő szüret hangulata a ködös időben egyből jóra fordul, ha a vendégek, szüretelők "bemelegítenek" kicsit.
A szüretelők ezután nyugalommal állhatnak neki a munkának, a gazda (egy ilyen alapos előkészület után) könnyedén rendet tart a pincében, a munka gördülékenyen folyhat a szőlőben.
A szüretelő véleménye
Nálunk például mindig nagyon vidám a hangulat szüretkor: kicsi koromtól fogva él egy vidám szokás szüretkor, ha tele szedtük vödrünket szőlővel, de a puttonyos sehol sem volt, hangosan a következőt kiáltjuk: "Puttonyos, a feneke lőporos!" Amikor még egészen kicsi voltam, a kiáltás után érkező puttonyos beleállított puttonyába és futott velem egy kört- a legkisebbet is szórakoztatni kellett- míg a "nagyobbaknak" pálinka és bor járt a munkáért.
A szüret csúcsa természetesen mindig a must fokolása utáni kóstolás, amit nálunk hagyományosan mindig a legkisebb szüretelő kóstolt meg. És persze az is élmény, ha a gazdát rá tudjuk venni, hadd tapossuk kicsit a présben a szőlőt- szigorúan gumicsizmában...
Lehet, kicsit macerás és fárasztó dolog egész nap a fürtöket lesni és lemetszeni, hajkurászni a darazsakat, de a hangulat pótolhatatlan! Minden korosztály együtt dolgozik, beszélget és iszogat, ragad a keze a szőlőlétől. S mivel évente egyszer van így együtt ez a pár ember, soha nem tudnám kihagyni az élményt.
Köszönet a segítségért szőlész-borász édesapámnak, Kiss Zsigmondnak!
