A 13.sz. végétől, a 14.sz.elejétől elindult egy olyan fejlődés a müvészetekben, amely a középkori szemlélet teljes megváltozásához vezetett. Ez az új szemlélet a valósághoz , a látványhoz való új viszonyt is jelentette. Megteremtették a centrális perspektívát, ezzel a világ egy szeletét úgy lehetett ábrázolni, ahogy azt egy bizonyos nézőpontból egy ember látta. Ebben a korban a polgárok az antik irodalmat tanulmányozták görög, és latin nyelven.
A művészek egyre inkább azt a célt tűzték maguk elé, hogy megközelítsék ezeknek eszményített antik műveknek a tökéletességét. De átvették az antik eszmeiséget is, így a legjobb művekben egyesül a valóság minél pontosabb leképezése, és a magasztos eszmék kifejezése. A rinascimento művészet egyik legnagyobb központja Firenze városállama volt. E városban alkottak a legjelentősebb úttörők, így Ghiotto, Ghilberti, Donatello, Masaccio, és szoros szálakkal kapcsolódott Firenzéhez Michelangelo, Leonardo, és Raffaello is.
Michelangelo Buonarroti 1475 március 6-án született a Firenzéhez közeli Capreseben. Nemesi családja nem szívesen fogadta, hogy művész akart lenni, de végül beadták Domenico és Davide Ghirlandaio firenzei műhelyébe. Hároméves inasszerződését azonban nem töltötte le, elhagyta a műhelyt. Ezután a Medici-kert antik szobrait másolta. Itt Lorenzo de Medici felfigyelt az ifjú tehetségre, és fogadott fiaként bánt Michelangeloval.
A "nagyszerű" jelzővel emlegetett Medici halála után utódja, Pietro de Medici is pártfogolta a művészt.1494-ben Bolognába, 1496-ban Rómába költözött, ahol 1499-ben fejezi be az egyik leghíresebb szobrát, a vatikáni Pietát. Római tartózkodása alatt érdeklődése és esztétikai szemléletmódja megújult: az antik szobrokból merített ihletet. 1501-ben visszatér Firenzébe, ahonnan azóta elűzték az uralkodó Mediciket, és köztársaságot alapítottak Ekkorra már elismert művésszé vált, és megbízást kap Dávid márványszobrának elkészítésére.
Magabiztos, nyugodt, bátor kiállású fiatal férfit látunk. Izmos testének arányai a polükleitoszi arányokat követik. A kontraposzt klasszikusan valósul meg, a jobb lábára támaszkodó alak jobb csípője lényegesen feljebb kerül, mint a bal. A vállak esetében ez fordítva jelentkezik: a ball váll van feljebb a jobb lejjebb. Az erősen balra fordított fej és a tekintet azt érezteti, hogy Dávid most pillantotta meg az ellenséget. A megbízás politikai hátterében az - az elképzelés állt, hogy a Dávid a helyes, és jogszerű polgári vezetés szimbóluma legyen.
A bibliai figura olyan formai feszültség - sorozatot testesít meg, mely felettébb összetett vízióknak nyit utat. A századok során Dávid király, Jesszé nyolcadik fia köré gazdag ikonográfia alakult ki a bibliai hagyományokból. Ő volt a fiatal hárfás, akinek játéka megszelídítette Saul király dühét, és enyhített melankóliáján, másrészről őt tekintették a zsidó törzsek egyesítőjének, és Jeruzsálem megalapítójának. Egyik legemlékezetesebb cselekedete az volt, mikor ifjúkorában egyetlen lövésével leterítette a filiszteusok óriását, Góliátot: Krisztusnak a Sátán felett aratott győzelmét előrevetítő hőstett a keresztény tradíció egyik központi motívumává vált.
A Firenzében kivívott politikai függetlenség mellet a figura számos utalást is hordoz. A formák együttese a meditatív stabilitást hangsúlyozza, amit leglátványosabban a testsúly áthelyezése, s a bal láb enyhe megemelése fejez ki. A póz Michelangelo elveszett Herkules-szobrát idézi, melyet csak Rubens egyik rajza őrzött meg. A harcoló polgár szeme a távolba mered, szépen kidolgozott pupillái éberségét hangsúlyozzák. Karjai még pihennek, a parittya ferdén lóg alá a fiatal harcos hátán. Összeráncolt szemöldökével az arc az erőszakos tett előtti fájdalmasan feszült koncentrációt sugározza.
Alakjában nemcsak az Ótestamentum fiatal hőse áll előttünk, de a mindent legyőző polgári öntudat képviselője is, aki megsemmisítő csapással válaszol, ha ok nélkül megharagítják. A test arányaihoz képest nagy fej, és kéz hatalmas belső erőt jelez. A szobor utolsó négyzetcentimétere is pontosan kimunkált, és csiszolt, a hullámzó vénáktól a feszes izmokon át a haj csigás fürtjeiig: Michelangelo az aprólékos, és kidolgozott anatómiai részletekkel fejezte ki az emberi összetettséget. Bár a figura mozdulatlan, örök várakozásban látszódik, bármikor támadásba lendülhet.
Michelangelo azonban ennél is többet fejezett ki. Kissé a bibliától is eltért: ott Dávid gyermek, nem is mehet harcolni, csak ételt visz a bátyainak. Itt fiatal felnőtt férfit látunk, nagyon szép testtel. És éppen ez az ideális szépség fejezi ki Michelangelo - nak és korának véleményét az emberről. A szellem és a jellem hőse a Rinascimento embereszménye, aki természetesen csak egy szép testben jelenhet meg.
Az 1504 elején elkészült szoborért 400 dukáttal jutalmazták a művészt. Január 25-én Firenze legrangosabb festőiből, és szobrászaiból álló bizottság gyűlt össze, hogy a Dávid-szobor megfelelő elhelyezéséről döntsön. A szobor felállításakor (1504 szeptember) mindhárom "nagy": Michelangelo, Raffaello, és Leonardo Firenzében volt. Leonardo da Vinci az Orcagna árkádok alatt talált új helyet. A szobor a firenzei közönséget sem hagyta hidegen: fogadtatása a Piazza della Signorián nem nélkülözve a szélsőséges érzelem-megnyilvánulásokat sem.
Források:
Michelangelo; Charles Sala, 2002.
Művészettörténet; Herendi Miklós, 1997.
A művészet története; E. H. Gombrich, 1974.
