Minden évben szinte ugyanabban az időben ülünk be az autóba, és minden évben szinte ugyanabban az időben érünk ki a temetőbe. Több gyertyát is gyújtunk, mások gyertyáit is, amit a szél már eloltott, ilyenkor nem számít, melyik kié volt.
Ha nincs többé az, akit szeretünk, hiánya pótolhatatlan, ez abban a mélységben rejlik, amelyben mindenki csak önmaga, egyetlen és külön ember. Szeretteink halálával az érzéseink egy darabja is átkerül velük a holtak világába, emlékezni viszont nem szégyen, nem divat - gyertyát gyújtani mindig lehet, mert emlékezni arra, akit szerettünk, jó. Mindenszentek és Halottak napja erről szól.
A hagyomány eredete
Mindenszentek keresztény ünnep, azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve akikről a kalendárium nem emlékezik meg név szerint. Mindenszentek a Halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje, így a két nap szorosan összefonódik egymással.
Az ünnep kezdete a IV. századra nyúlik vissza, ekkor még május 13-án tartották Mindenszentek napját, majd a VIII. században áttevődött november 1-re.
835-ben IV. Gergely engedélyével Jámbor Lajos császár hivatalosan is elismerte az új ünnepet és Mindenszentek az egész kereszténység emléknapja lett. Halottak napját 998 óta tartják november 2-án, amikor a clunyi monostor apátja, Odiló a Benedek-rend minden kolostorában ünnepi miséket rendelt el a halottak lelki üdvéért. Később a bencés renden kívül is megünnepelték november 2-át, a XIV. században pedig Róma is átvette ezt a gyakorlatot és a pápák kiterjesztették az egész egyházra. A clunyi apát több mint ezer éves rendelete így maradt fent mindmáig, bár az ünnep régen összefüggött azzal a századvégi szorongásos hangulattal, amely 1000-re a világvégét várta - ilyen elképzelések mellett az emberek igyekeztek "jóban lenni" a halottakkal, illetve az elhunytak szellemeivel.
Hogyan emlékeznek mások?
A Halloween az egyik legrégibb ünnep, eredete több évszázadra vezethető vissza. Mai formája az idők során a kultúrák (római Pomona-nap, kelta Samhain fesztivál) és a keresztény Mindenszentek napja szokásainak keveredésével alakult ki.
Az angol elnevezés katolikus hagyományt idéz: All Hallows Eve, vagyis minden szentnek az estéje.
Évszázadokkal ezelőtt a mai Nagy-Britannia és Észak-Franciaország területén kelták éltek, akik a természetet magasztalták és sokféle istent imádtak, de mind közül legfontosabb a Napisten volt. A munkát és a pihenést jelképezte, növesztette a termést és gyönyörűvé tette földeket.
A kelták az újévet november 1-én ünnepelték egy nagy fesztivállal, amely a nap-szezon végét, a sötétség és hidegség kezdetét jelezte. (A hagyomány szerint Samhain napisten a halál és sötétség istenének fogságába került ilyenkor.) Október 31-én, miután a termést betakarították és a hosszú, hideg télre elraktározták, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, misztikus táncot jártak és áldozatokat mutattak be. Amikor eljött a reggel, a papok minden családnak parazsat adtak, hogy új tüzet gyújthassanak, mert ez a tűz melegen tartja az otthonokat és elűzi a gonosz szellemeket.
November elsején az emberek állatbőrökből és állatfejekből készült kosztümökbe öltöztek és három napos fesztivált tartottak Samhain napisten tiszteletére. Ezek a fesztiválok jelentették az első Halloween-t.
Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a temetők kapui kitárulnak és az elhantolt lelkek útra kelnek, felkeresik egykori lakhelyüket és megpróbálnak visszatérni. Ezen a napon megszűnnek a határok az élők és a holtak világa között, felborulnak a tilalmak, és a sötétség uralkodik mindenen.
A kelták a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a gonoszt zavarba ejtsék, és örök távozásra bírják.
Az I. században a rómaiak elfoglalták Angliát. Sok hagyományt hoztak magukkal, melyek egyike a Pomona-nap volt, ami a gyümölcsök és kertek istennőjének ünnepe november elején.
Az évszázadok alatt a kelta Samhai fesztivál és a római Pomona-nap hagyományainak keveredésével jött létre az első őszi ünnep, a kereszténység terjedésével pedig erre érkezett Mindenszentek és Halottak napjának egyházi tisztelete, mindezen szokások pedig összevegyültek, helyenként és koronként változtak az évek során.
Napjainkban a Halloween-t elsősorban a gyermekek szeretik, akik kivájt tökökből lámpásokat készítenek, és rémisztőnek tűnő fenyegetésekkel (csokit vagy csalunk) házról-házra vándorolva édességeket "zsarolnak ki" a lakóktól.
