Az utcákon sétálva lépten-nyomon csodálatos helyekre érkeztünk: a Szent Antal bazilikához aki a város védőszentje, a Scrovegni kápolnához ahol Giotto értékes festményei láthatóak, a múzeumokhoz, a régi templomokhoz és a lenyűgöző terekhez...
A freskósorozat harmincnyolc képből áll, és az Evangéliumból, valamint az apokrif Szent Jakab evangéliumából ábrázolnak jeleneteket, amelyek körbefutnak egyenesen az épület belsejében. A nyugati falon látható az Utolsó ítélet, az Annunciation a szentélyív fölött. A fő falterületnél a festmények három sorában jelenetek láthatóak Szűz Mária és szülei, Szent Anna és Szent Joachim életéből és Krisztus Passiójából. E színhelyek alatt láthatóak azok az alakok, akik az erényeket és bűnöket személyesítik meg, s akiket kőszobrokat szimulálva festettek - ez az első grisaille a művészet történetében. Már a bizánci mesterek is szívesen festettek Szent Jakab evangéliumának jeleneteit, de Giotto új életet öntött alakjaiba, amelyek kitűnnek gazdag érzelmi világukkal, melyre éppúgy jellemző a szeretet gyöngéd kifejezése, mint a fajdalom határtalan kifejeződése.
Itt szemlélhető együtt mindaz, ami biztosítja Giotto művészetének magas rangját. Ő fedezte fel újra az antik művészet hanyatlása óta feledésbe merült perspektívai vívmányokat, s ez által képeinek térhatása magával ragadó. Kompozíciója szoros összefüggésbe vonja az alakokat, a perspektívát és a tájat, s ebben a cselekvő ember a főszereplő. Szereplői - még a gótikából eredően - típusok, egy-egy jellembeli tulajdonság megtestesítői, az újonnan alakuló polgári világ eszményképei. Az alakok méltóságát, zártságát emeli, hogy Giotto drapériákba burkolja őket, nem törődve az anatómiai helyességgel. A freskócikluson használt kevés, de szemléletes eszközzel érte el, hogy az írni-olvasni nem tudók számára is érthető, követhető volt a cselekmény.
Elbűvölt, elvarázsolt Padova!
