A híres német természettudós, Alexander von Humboldt szerint "a természetben nem adatott még egy olyan növény, amelynél ilyen bőségesen értékes tápanyagok össze tudnak tömörödni egy olyan kicsi helyen, mint a kakaóbabban". Linné pedig Theobromának, azaz az "istenek eledelének" nevezte el. Az Amerikából származó kakaó és a belőle készített csokoládé nemcsak jó tápértéke, de finom íze miatt is az egyik legnépszerűbb étel és ital.

A kakaóbabot elsőként az aztékok és a maja indiánok fogyasztották. A kis, sárga magok húsos hüvelyben nőnek, amit fermentálnak, majd - a kávébabhoz hasonlóan - pörkölnek. Utána megőrlik, kisajtolják. Így készül a kakaópor, illetve a kakaóvaj. Az indiánok olyan értékesnek tartották, hogy fizetőeszközként használták, mint az aranyat. Kolumbusz Kristóf is így találkozott vele. Egyesek szerint megkóstolta a sokoatlt is, azaz a mexikói indiánok fahéjjal és ánizzsal készített tápláló italát, de állítólag neki nem ízlett a keserű, erősen fűszeres lé. Európába Cortez hozta át, ahol csaknem 200 évig spanyol kereskedelmi monopólium volt, és magas ára miatt eleinte csak az arisztokraták engedhették meg maguknak. Később guanacói apácák készítettek belőle csokoládét Kubából származó cukorral.

A forró csokoládét a 17. században kezdték inni Európában, ahol cukorral és vaníliával készítették, és a század második felében lett igen népszerű, mégpedig Angliában.

A csokoládé vallási problémákat is kiváltott: komoly viták folytak arról, hogy böjt idején szabad-e fogyasztani. XIII. Gergely pápa végül is engedélyezte ezt. Még a híres Francia Akadémián is szóba került, ahol - szigorúan tudományos alapon - 1687-ben adták ki a nagy hírű tudósok által legfinomabbnak ítélt csokoládé receptjét, ami meglehetősen sok cukorral, fahéjjal és vaníliával ízesítve készült.

A különféle fűszereket ez idő tájt kezdték hozzáadni, eleinte kizárólag gyógyító céllal, ugyanis a csokoládét akkor még receptre is felírták az orvosok. Különféle hatásait jól mutatja a Csokoládé című, nálunk is nagy sikerrel vetített film, amelyben a megfelelően fűszerezett csoki roborál, kedélyt javít, és házasságot is rendbe hoz.

Az első, maihoz hasonló, ehető táblás csokoládét a Cadbury cég kezdte gyártani 1847-ben, az első tejcsokoládét pedig a svájci Nestlé fivérek 1876-ban. Az étcsokoládé úgy készül, hogy a kakaómasszához cukrot és kakaóvajat adnak, ha pedig tejcsokit akarnak, akkor sűrített tejet. A fehér csokoládéhoz csak kakaóvaj kell, kakaópor nélkül. A praliné Belgiumból származik, ahol 1912-ben jelent meg a díszdobozba csomagolt, kézzel díszített apró csemege.

Van, aki szerint a csokoládénak már az illata is elindítja az agyban az endorfin, azaz a "boldogsághormon" képződését. Így aki nem ehet elég csokit, legalább szagolgassa. Naponta hatszor jó mélyen kell beszippantani a csokoládéillatot. Hasonló elven működik a legújabb hóbort, a choocoa-masszázs, amikor csokoládébalzsamot kennek a testre. A bőrre és a lélekre egyaránt pezsdítő hatással van, és így egyáltalán nem hizlal.

  Jó tudni

A csokoládét sokan vizsgálták, elemezték, sőt mind a mai napig fedeznek fel újabb és újabb dolgokat vele kapcsolatban. Több mint 300 fajta vegyület keveréke, többek közt egy anandamid nevű lipidet is tartalmaz, amely az agynak ugyanarra a részére hat, mint a marihuána. Talán ezért is van, hogy a britek többsége - és valószínűleg nem csak ők - a szerelmi bánatát csokoládéevéssel enyhíti. Egyesek szerint éppúgy rá lehet szokni, mint a kábítószerre, csak épp hatása korántsem olyan káros az egészségre. Sőt, újabban kiderült, hogy kifejezetten jótékony a szív- és érrendszeri betegségek esetében. Kutatások igazolják, hogy a csokoládé kitűnő öregedésgátló is, mert akadályozza a szabadgyök-képződést.

Egy amerikai kutató havonta három táblányi elfogyasztását javasolja. Nemrég egy német cukrász mangó és szójatej hozzáadásával "gyógycsokoládét" készített, amely menstruációs panaszokra, a stressz kiváltotta negatív hatásokra, a férfiak prosztatagondjaira egyaránt hatásos ellenszer.