Naponta többször is megkívánom, ahogy a tikkadt szöcskenyáj is a kopár szik sarjában. Jégtömbbe csomagolva zuhan a szikkadt forróságba, kizöldell tőle a kicserepesedett föld, és megrészegülnek tőle az aszott szöcskék is.

Elképzelem, ahogy vígan ugrálva ládaszám hordják Toldi elé is az égből pottyant csodát, hogy emberfeletti erőre kapjon a folyékony kenyértől.

Már a neve is határtalan vágyakat gerjeszt. Váratlanul csap le, mint egy bombázó. Szőkén és ciklikusan. (Félóránként megzavarva még az "Amerikai szépség"-eket is...)

Remélhetően most nem fognak tiltakozva, és üveges tánccal felvonulni a hasonló színű démonok se. Talán ők is sűrűn magukba csúsztatják majd a nyári hőségben, alig bikiniben...

Csak egy gondolat bánt engemet... A barnák, a feketék és a vörösek megint kiszorultak az élvezetek népszerűsítéséből?