Vannak betegségek, amelyekről nem illik beszélni. Ilyen a rák. Míg azt hosszasan ecsetelhetem betegtársamnak vagy a szomszédasszonyomnak, hogy kétszer volt szívinfarktusom, esetleg vérnyomás problémáim vannak, addig mélyen hallgatok, ha daganatos megbetegedésem van.
A halál tabutéma.
A rákhoz a halál árnyéka tapad.
A rák tabu.
Miért kell misztifikálni a rákot? Miért nem tudunk sokan sem szóban, sem cselekedetben mit kezdeni a rákos emberrel?
Környezetemben egyre gyakrabban fordul elő daganatos megbetegedés. Olyan hirtelen derül ki a betegség, hogy a döbbenet erejével hat. Fel sem lehet fogni, hogy egyik pillanatban még vérvételen vagy, másnap már szövettani vizsgálaton fekszel, és egy hét múlva lehet, hogy már műtenek is!
Közben ott zakatol a fejedben: miért nem figyeltem az intő jelekre? Éreztem, hogy baj van, és egyre csak halogattam a szembesülést.
De a legrosszabb: a sajnálkozó pillantások. Sokan úgy tekintenek rád, mintha már a temetésedre kellene készülni. Ál-együttérző hangok, réveteg tekintetek, bizonytalankodó látogatások. Aztán már azok se.
A beteg a véletlen találkozások alkalmával is szabadkozva mondja, hogy nem puszilta meg a látogatóba jött kisgyereket, nehogy elkapjon tőle valamit. De mit?
Akinek rák van a testében, az nem mer az utcára menni, hiszen biztos mindenki észreveszi, hogy kihullott haja miatt parókát kénytelen viselni. Meg egyébként is: rá van sütve a Kain- bélyeg. Ezt még az Isten is látja.
A leprások elkülönítéséről már a Biblia is rendelkezett. A közösséget kellett megvédeni tőlük.
A rákos beteg is izolálódik környezetétől, s bár ennek nincsenek demonstratív jelei ; olyan ez, mintha egy lakatlan szigetre kényszerülne, ahonnan csak füstjelekkel tudna kommunikálni az arra hajózókkal. Akiket aztán, ha ki akarják hozni a szigetről, dühödten elzavar. Inkább saját kezével ácsol kis hajót magának, vagy megpróbál kiúszni az óceán háborgó vizére. Ha egyáltalán megpróbálja...
Sokan még a gondolatig sem jutnak el. Hisz nem az ő baja, nem az ő gondja. Majd az orvosok, majd a gyógyszerek biztos kirántják ebből az álomból. Hisz ez meg sem történt vele.
Pedig pont itt lép tévútra: nagyon is az ő baja, nagyon is az ő gondja. Ma már tudjuk, hogy létezik az úgynevezett C típusú személyiség, a rákra hajlamos személyiség. Aki saját magát emészti fel a rákkal.
Ha bekapkodja a nyugtatókat, altatókat, pont a könyörtelen éleslátás szükségességét fosztja meg magától. A felismerés lehetősége veszik el.
A lélekgyógyulás válik köddé.
