A filoxéra járvány után az újra telepítés nem volt túl sikeres, így a szőlőterületek jórészt visszaszorultak az Etyek körüli dombokra.

A magas mésztartalmú, löszös talaj, a dűlök és a fennsíkok kedvező klimatikus viszonyai elsősorban a szép savtartalmú fehérbort adó szőlőknek kedveztek. Nem véletlen, hogy a XIX. Században a Törley pezsgőpincészet alapborai is erről a borvidékről kerültek ki. A borvidék borait évtizedeken keresztül "olcsó asztali borként" tartottak nyilván, az igényesebb borfogyasztók, gasztronómusok csak legyintettek, ha e tájról származó borról hallottak, nemhogy megkóstolták volna őket.

Aztán 1990-ben egyszer csak "berobbant" a kifinomult ízlésű borászok és gasztronómusok közé Báthori Tibor, Etyekről. A berobbanás szó az ő esetében valóban csak képletes, hiszen a 30-as évei derekán járó, mackós külsejű, csendes, pironkodó borász nem sokat beszélt. Csak eltökélten letett az asztalra néhány palack chardonnay-t, és szerényen kérdezte, nem kóstolnánk-e meg. Megkóstoltuk. Először, csak, hogy ne bántsuk meg. Majd gyorsan töltöttünk még egy kóstolót. És elakadt a szavunk. A fajta minden gyönyőrűségét addig csak francia chardonnay-kban éreztük. 1992-ben Báthory Tibor lett - másodikként a sorban - az Év Bortermelője Magyarországon. Amilyen fantasztikus borász volt, olyan szerencsétlen vállalkozó volt. Csődbe ment, majd úgy tűnt talpra áll, de az sem sikerült. 2004-ben, 50 évesen a szíve nem bírta tovább a stresszt. De chardonnay-ja azóta is etalon. Borászoknak is, borszeretőknek is. S bár Etyekről az első csőd után el kellett jönnie, és szülőföldjén Tokaj-Hegyalján temették el, az etyekiek szobrot állítottak tiszteletére.

Nem csupán Báthori Tibor hitt abban, hogy az Etyek-Budai borvidék többre képes annál, mint -  ugyan kiváló, de mégiscsak "no name" - peszgő alapbort, és olcsó asztali bort állítson elő.

A Hungarovin önálló márkacsaládot teremtett a borvidék borainak, és a "György Villa" nevet viselő palackok bevonultak a legjobb éttermek pincéibe és a vinotékák polcaira is.

Hittel és megszállottsággal építkezett, fejlesztett, telepített, gondozta a szőlőt, kutatta a legjobb technológiát a töki Nyakas Pince is. Az 1997-es minőségi borászat elindítása elsősorban a főborász Malya Ernő érdeme. Erőfeszítéseit a borász és gasztronómus társadalom is díjazta azzal, hogy 2002-ben őt választotta az Év Bortermelőjének.

Az, hogy az utóbbi években Etyek, legalább évente kétszer - tavasszal és ősszel - az ország borászainak és a borkedvelőknek egyik kedvenc találkahelye lett tulajdonképpen egy korábbi médiasztárnak köszönhető. Rókusfalvy Pál a 90-es évek végén beleszeretett a vidékbe. S bosszantotta, hogy Etyek - méltatlanul - az akkor már jócskán ismert, és rangos hazai borvidékek "árnyékában kullog". S egyszerűen szólva "megcsinálta a marketinget" Etyeknek. Összefogta a helyi borászokat, megteremtették a vendégfogadás feltételeit, színvonalas és érdekes programokat találtak ki, s persze rengeteget áldoztak - kreatívitásban is, pénzben is - reklámra. Mert tudták, hogy igaz a mondás: " A jó bornak is kell a cégér. Érdemes volt hinniük, és bízniuk. A borhoz egy kicsit is értők már nem legyintenek ha etyeki, vagy buda környéki borról van szó. Hanem megkóstolják. Legalább egyszer. De inkább még egyszer, sőt többször is.