A lapok a szokásosnál nagyobb méretűek, könnyen téphetők, és nem cinkeltek. A dizájn nagyon puritán. Az egyszínűen unalmas sárgasága, és a „nonfiguratív" oldalak miatt gyakran össze is keverhetők. Az eligazodást csak a „brutális" számjelölések adják.
Az a legélvezetesebb benne, hogy lehet családosan, párosban és tök egyedül is játszani.
A játék menete:
A lapok száma havonta, illetve negyedévente változik, és postai úton érkezik. Néhány napon keresztül a fiókba szórva gyűjtögetjük, majd egy alkalmas idegállapotban elővesszük. Jól megkeverjük, majd oszlop vagy köralakban a számos oldalával felfelé szétterítjük őket. Egyéni rendezési elv szerint csatarendbe állítjuk. Van, aki időrendbe teszi, van, aki a rajtuk lévő 3-4-5 számjegyeknek megfelelően növekvő ill. csökkenő sorrendbe szedi. Némi kockázatot bevállalva pár lapot lefelé fordíthatunk, azok egy - két hónapig nem játszanak. Blöffölhetünk és eltűntnek nyilváníthatunk egyes lapokat, bár nem érdemes, mert újak jönnek a helyébe.
A kiválasztottakat a rajtuk lévő számok alapján összeadjuk. Lehet számológéppel, de elvégeztethetjük a nagyobb gyerekkel is, hadd legyen belőle matekzseni. Ha nem hiszünk a szemünknek, akár többször is összesíthetünk. A kapott eredményeket összehasonlítjuk, hogy végre kiderüljön, nevetünk-e a végén...
Ha a pakli értéke kevesebb, mint a pénztárcánkban (vagy a bankszámlánkon) lévő, akkor örvendhetünk, és legalább két dobozos sört azonnal fel is bonthatunk.
Ha egyensúlyban vannak, akkor sör nincs. A harmadik esetben tuti, hogy veszítünk. Először a fejünket, aztán lassan halmazatiként mindent... Mert sajnos vannak szigorú játékszabályok is.
Azt azonban jó lenne tudni, hogyan maradtak ki a pakliból a „jollyjokerek"...? Vagy azokat egy másik játékon kell megszereznünk...? 
