Közüzemi díjak: okos mérők kellenének!
A havi kiadások tetemes részét a víz-, az áram- és gázszámla adja. A legtöbb esetben átalánydíjat fizetünk, ami lehet, hogy a szolgáltatónak takarékos megoldás - hiszen nem kell havonta leolvastatnia a mérőórákat -, de a takarékos fogyasztást egyáltalán nem segíti elő, hiszen így nem látjuk, hogy mennyi vizet, gázt, villanyt emészt fel egy-egy tevékenység. Megoldás lehetne, ha a havonta ténylegesen fogyasztás után fizethetnénk, méghozzá úgy, hogy akár két egymást követő nap fogyasztása is összehasonlítható lenne. A technológia adott: az okos mérők és a korszerű adatátviteli megoldások segíthetnék a háztartások hatékony víz-, gáz- és energiafelhasználását. Az energia-végfelhasználás hatékonyságáról szóló, a fogyasztói környezettudatosság növelését célzó uniós irányelv előírja: az egyes országokban használt mérőrendszereknek képesnek kell lenniük arra, hogy az elfogyasztott energia mennyiségén túl a költségeket és a szén-dioxid-kibocsátást is megmutassák a fogyasztónak és a szolgáltatónak egyaránt. Az átállás kötelező a tagországok számára. A közműcégek ajánlatai között 2010-ig meg kell jelenjen az okos mérés, 2011-ig pedig a napszakfüggő, változó díjszabás. Magyarország megkezdte a rendszer bevezetési lehetőségeinek feltárását, a kutatómunka idén júniusban zárul.
Az „okosabb" rendszer mindenkinek jó a Cason Mérnöki Zrt. szakemberei szerint: a szolgáltatónál jobban tervezhető lesz a fogyasztás, nyilvánvalóvá válik az eddig esetleg titokban maradt veszteség, csökkennek az adminisztratív költségek. A fogyasztó pedig tervezheti, ha kell, kordában tarthatja költségeit, például a nagyfogyasztású mosógépét egy kedvezőbb tarifaidőszakban használja. A hatékonyságot növeli az is, ha figyelmeztetést kapunk: aktuális fogyasztásunk magasabb, mint az elmúlt időszak átlaga. A mérőórák által továbbítandó adatok mobilhálózaton, internetkapcsolaton vagy az elektromos távvezetéken keresztül is eljuthatnak a központba. A váltáshoz azonban le kell cserélni a mérőórát, telepíteni kell az azt leolvasó eszközt, ki kell alakítani az adatátvitelt, meg kell oldani az adatok tárolását és feldolgozását, le kell fektetni az egyéb szabályokat. Pilotprogramok már vannak, de a rendszer elterjedése éppen e költségek miatt egyelőre várat magára.
Értékes szürkevíz
Míg nagyszüleink korában az egy főre eső napi vízfogyasztás nem érte el a 30-40 litert, ma Magyarországon 150 liter az átlag. Évszázadunk végére az ivóvíz drágább lehet az aranynál - hangzik az ENSZ szakértőinek fenyegető, s nem is nagyon túlzó jóslata. Vízgazdálkodási szakemberek szerint az édesvízkészletek szűkössége, egyenlőtlen eloszlása miatt az elkövetkező évtizedekben a Föld egyes régióiban háborúk is kitörhetnek az ivóvíz birtoklásáért. Azt is mondják: ha nem változtatunk vízfogyasztási szokásainkon, számos nagyvárosban drámai helyzet áll elő. Pedig a változtatásra számos lehetőség van. Egyre több gyártó cég fejlesztéseinél kerül előtérbe a környezettudatosság, ami a csaptelepek esetében például az egy perc alatt kifolyó vízmennyiség csökkentését jelenti, miközben az „élvezeti érték" változatlan marad. Egyes márkák azt ígérik, hogy újdonságaikkal - napi 215 literes fejenkénti vízfogyasztással számolva - akár 40 százalék víz megspórolható a kézmosás, zuhanyozás során. A legnagyobb probléma azonban nem az elfolyatott víz, hanem az, hogy a háztartások szinte minden feladatra ivóvíz tisztaságú vizet használnak, holott a teljes vízfogyasztás csupán 15 százalékának kell ivóvíz minőségűnek lennie. Az esővíz vagy a már egyszer felhasznált, kevésbé szennyezett, úgynevezett „szürkevíz" használható lenne mosáshoz, takarításhoz, öntözéshez vagy a vécében. Nagyanyáink még úgy takarékoskodtak, hogy nem engedték ki a kádból a fürdővizet, a mosógépből az öblítővizet, hanem vödrökben felfogva félretették, majd „újrahasznosították". Ma már léteznek ennél higiénikusabb megoldások, amelyek a szürkevizet és a csapadékvizet megfelelő módon megtisztítva engedik vissza a lakásokba. Az ökoházak építési koncepciójának fontos eleme, hogy a házak alá víztároló és korszerű házi szennyvíztisztító kerül. Ha az így megtisztított vizet használja a háztartás WC-öblítésre, esetleg mosásra, öntözésre, a normál vezetékesvíz-fogyasztásban akár 50 százalékos megtakarítás is elérhető.
A csapadékvíz csatornákba eresztése is nagy pazarlás. Elvileg minden épületre elhelyezhető ereszcsatorna, ahonnan a csapadékot össze lehet gyűjteni. A Debreceni Műszaki Közlemények 2009/1-2. számában megjelent tanulmány szerint a tető minden egyes négyzetméteréről évente 500-700 liter, igen jó minőségű víz gyűjthető össze, azaz 100 négyzetméter tetőfelületről évente 50-60 köbméter esővíz nyerhető egy megfelelően méretezett esővízgyűjtő tartály segítségével. Ez egy négytagú család esetében családi házat feltételezve - a Debrecenben akkor érvényes víz- és csatornadíjértékkel számolva - körülbelül 30 ezer forintos éves megtakarítást jelent, olvasható a tanulmányban.
A cikk a Konyha&Fürdő magazin 2010/1. számában jelent meg.
