Mindent úgy csináltam, ahogy azt tőlük láttam, ám valahol mégis hiba csúszott a gépezetbe.
Az ember csak évek múlva, amikor már messziről és kissé felülről vizsgálja az eseményeket jön rá, hol is rontotta el? Miért lett az ízes süteményből szétmálló, megbüdösödött kovász...?
És nem a nők világosítottak fel, hanem a legérintettebbek, a férfiak adták meg közvetve minden kérdésemre a választ:
"A mi házasságunk azért mert tönkre, mert a feleségem a gyes után egy jól jövedelmező munkahelyet talált, és szinte kétszer annyit keresett, mint én. Bármi probléma adódott a családban, nekem aztán mindig "kuss" volt, hiszen nem az én pénztárcám volt a tömöttebb... Kezdetben még csak tűrtem, aztán az egyre sűrűbb veszekedések megmérgezték az egész kapcsolatot. A megkeseredett hangulatban már a szex sem működött, egyre ritkább és gépiesebb lett. Aztán jött Kriszti..."
"Az én feleségem egy igazi családanya és jó feleség... volt. Remekül főzött, tisztán tartotta a lakást, mindig volt vasalt ingem, a gyerekeket szépen nevelte... Csak rám nem volt ideje. Ha munka után későn hazamentem már ideges és fáradt volt, és mire a gyerekek ágyba kerültek, szinte alig volt kedvünk egymáshoz. Igaz, hogy később már én se rohantam azonnal haza, de a barátokkal jobb volt néha a sört be-, a szívemet pedig kiönteni... Az asszony szerint alkoholista lettem. Elváltunk, vitte a gyerekeket és a házat is, én meg itt vagyok albérletben, és fizetem a gyerektartást..."
"Ha nekem ilyen nejem lett volna, én bizony megbecsültem volna! - kapcsolódott be a harmadik. Nálunk éppen fordítva volt! Én főztem, mostam, takarítottam, és gondoztam a gyerekeket, még gyesen is én voltam, amíg "őnaccsága" a karriert építette. Valahogy sosem éreztem magam férfinak mellette..."
Tipikus esetek? Valóban, csak mi nők rondítottunk bele a "férfiasságukba"? Átvettük tőlük a "varázs-ostort"? Nem hagyjuk őket a hagyományos férfiszerepben érvényesülni?
Azt gondolom, hogy bármennyire is eltorzult ez a világ nagyanyám ideje óta, az eredeti receptnek ma is jól kellene működnie.
Uraim! Én "amondó" vagyok, hallgassatok a költőre, aki az örök igazságot már kimondta:
"Ha férfi vagy, hát légy FÉRFI...!" (bármit is gondolt még utána)
Jó, ha tudjátok, a legtöbb nő egy erős, szerelmes és hűséges férfias férfira vágyik, akinek ölelő karjaiban biztonságban érezheti magát....
Mert bármennyire is titkoljuk, lassan mi is belefáradunk a magányos szinglik, és az erőszakos amazonok szerepébe...
Csak azt mondjátok meg: Hogyan szeressünk Benneteket?
