A férfiak többsége haragszik erre a tévésorozatra, vagy legalábbis meg van a negatív véleménye róla. Szerintük nem is szól másról, mint az erősebbik nem pocskondiázásáról.

Micsoda felületes megközelítés! Pedig ha odafigyelnének, és képesek lennének harminc percre félretenni az előítéleteiket, akkor valószínűleg többet tudnának meg a női nemről, mint azt valaha is gondolták volna.

Négy nő, négy eltérő karakter. Nem az a cél, hogy azonosulnunk kéne a személyiségükkel, mint például a családanya szerepére vágyó Charlotte-tal, a kacér Samantha-val, a realista Mirandával, vagy a mindent leíró Carrie-vel.

Azok a helyzetek, esetek a fontosak, amelyek történnek velük, azokban lelheti fel, vagy ismerhet magára a néző, miszerint vele is megesett már hasonló.

Mindezt finom iróniával, humorral, és némi pikantériával ábrázolva láthatjuk a képernyőn. A nőknek garantáltan fél óra unikumot jelent minden rész.

Az igazán szerencsés, akinek a párja is szívesen nézi a sorozatot, és ez a kisebbik százalék.

Egy ismerősöm férje például nem engedi a feleségének, hogy nézze a sorozatot. Elkapcsolja a tévét, vagy folyamatosan szidja, kommentálja a részt, és ezzel élvezhetetlenné teszi a feleség kikapcsolódását.

A férfiak szerint ugyanis a szereplők finoman szólva is "mocskos nők", akik folyamatosan váltogatják a partnereiket, akikről mindig kiderül, hogy valamilyen okból nem megfelelőek a számukra.

Uraim, hát maguk nem ezt csinálják? Vagy úgy gondolják nekünk ezt nem lenne szabad? Vagy az ilyen jellegű "kibeszélés" nem áll jól a nőknek?

Tudom már mi a baj. A férfiak valószínűleg rosszabbul tűrik a kritikát. Pedig ez csak egy vígjáték sorozat nőknek és férfiaknak, nőkről és férfiakról.

És milyen jó lenne, ha együtt tudnánk nevetni rajta, vagy akár egymáson.