Az eset megtörtént, a helyszín a 6-os villamos.
A Keleti Károly utcánál felszállt egy öreg nő, kb. olyan sminkkel és ruházatban, mintha most múlt volna tizenhat. Arca pirospozsgásra kimázolva, rózsaszín csókos száj, olcsó kölni-szag terjengett körülötte, csiricsáré sárga-piros-lila szín-összeállítású ruhájához nem nagyon ment a barna, rozzant műbőr szatyor. Alig hogy becsukódtak az ajtók, irtózatos tolongásba kezdett az amúgy is tömött villamoson, ezzel is demonstrálva, hogy neki márpedig ülőhelyre lenne szüksége. Talált is egy megfelelő alanyt: punk frizura, biztosítótűkkel teleaggatott farmerdzseki, néhány karika a fülében, és vadul rágta a rágógumit, néha nagy "lufi"-kat fújva. Na, öregasszony el is kezdte lökdösni a szatyorral, meg dülöngélt, nyögdécselt. Meg is jött a várt eredmény, fickó nem bírta tovább és felugrott. Ingerülten odaszólt az öregasszonynak:
- Tessék, üljön le, vén k...a!
Öregasszony még levegőt sem kapott, elkezdett hápogni, hangosan sikítozott, hogy "Hallotta, hallotta, hallotta..." közben kereste a megfelelő alanyt, aki őt megérti. A közelben állt egy idősebb fehérhajú úriember, sétapálca a kezében. Öregasszony hozzá sietett segítségért:
- Hallotta uram, mit mondott nekem ez a taknyos?? Azt mondta NEKEM!!!!, hogy VÉN K...A! Nekem, azt mondta nekem....
Mire az öregúr:
- Ne izgassa fel magát drága hölgyem, én is megvan már vagy 10 éve, hogy nem praktizálok, mégis mindenki doktor úrnak szólít!
-k-