Szívednek terhét
s röptét bízva bízd rá egy
lenge fűz-ágra.
Ez már a tavasz?
Nevenincs szép hegyeket
lágy pára burkol!
Cseresznyevirág-
fellegen átsetétlik
egy templomtető.
Bíborszín virág...!
Új szerelem illata...!
Dús bambuszfüggöny...!
Hullt kamélia:
mint kismadarak földre-
pottyant fej-dísze!
Nézd: szilva-virág!
Friss zöldség: ízleld! Örülj:
kitavaszodott!
Kora-tavasz-éj.
Fészkét nem lelvén, fölsír
egy madárgyerek.
Kedvesét vesztvén,
vízbe dobta életét:
bambusz-náddá lett...
Forrás: Macuo Basó : Százhetven haiku (Fodor Ákos fordításában)
