"... Az állat fontos szereplő sok ember életében. Mint mondani szokták: Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes, macska nélkül nem lehet élni... De hát hangozzék el az igazság - semmilyen állati közelség nem pótolhatja az emberi kapcsolatokat." Popper Péter: Egy illúzió halála

Ember és állat története az emberré válás pillanataitól egybefonódott: eleinte istenként, szellemi útmutatóként tisztelték őket, kultikus lényük köré virágzó kultúrák épültek. Tulajdonságaikat, jellemüket eleink magukénak szerették volna tudni - meg akarták szerezni, ezért aztán megölték őket. Később emberarcú isteneik jóindulatáért áldozták fel az értékes állatokat, azután az ember saját kedvteléseinek oltárán áldoztattak föl.

Felnéztek a csillagokba és állatok képét vélték fölfedezni; a zodiákus állatai sokak szerint természetüket kölcsönzik szülötteiknek.

S végül eljött az idő, amikor a fajtársaitól elidegenedett ember, magányát enyhítendő, társául fogadta a négylábút, és királyi bánásmódban részesíti.

Bár a nyoma-veszett emberi kapcsolatokat kedvenceink sem helyettesíthetik, de színesre festhetik hétköznapjainkat, gazdagíthatják életünket, megajándékozhatnak hűségükkel, kedvességükkel, vidámságukkal, csodálatra méltó alkalmazkodóképességükkel.

Az emberrel ellentétben nincsenek előítéleteik, cselekedeteiket nem vezérli érdek, hatalomvágyból vagy gyűlöletből nem bántják és nem pusztítják egymást, fajtársaikkal összetartanak.

Lenne mit tanulnunk tőlük, de mi el akarjuk felejteni, hogy közülük származunk. Emlékeztetőül: minden egyes emberi magzat megismétli az evolúció állomásait az anyaméhben.

Ha tetszik, ha nem, kedves olvasó, még ha csak rövid ideig, de Ön is volt "ebihal".

F.K.M