Vajon a stílusosság tanulható, vagy sokkal inkább egy velünk született tulajdonságról van szó? Kovács Orsolya, a Yurkov Szalon és a Yurkov Akadémia Stílusklub alapítója, azon szerencsés emberek közé tartozik, akiknek kiváló érzéke van a stílushoz, ugyanakkor rengeteget tanult, képezte is magát ebben a témakörben. Orsi a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóinak ad néhány jó tanácsot a stílusos öltözködéshez.
"Egyszer, egymástól függetlenül megkérdeztem hat férfit arról, hogy mi tetszik igazán nekik egy nő megjelenésében. Nagyon fura válaszokat adtak. Egyikőjük sem felelte azt, hogy egy nő legyen szexi, vagy vékony, esetleg csinos, hanem egybehangzóan, egymástól függetlenül az önbizalmat tartották a legvonzóbb női tulajdonságnak." - meséli Kovács Orsolya.
Nem a súly, nem az életkor, hanem az önbizalom jelenti a női varázserőt a férfiak számára. Az igazság az, hogy amikor jól érezzük magunkat, az életet is jobban szeretjük. Márpedig ez elképesztően vonzó tud lenni.
Az önbizalom a legvonzóbb női tulajdonság. ( Fotó: Máth Szilvi, ruhák: Enemy in the Wardrobe)
Miért bántjuk gondolatban önmagunkat?
"A Yurkov kiscsoportos és egyéni konzultációin, amikor az ügyfél odaáll a tükör elé, hogy megmutassuk, mi áll neki jól, még mielőtt bármit is mondhatnánk, elkezdi sorolni, hogy szerinte mi csúnya, előnytelen, elfogadhatatlan rajta." - folytatja Orsolya.
„Most feljött pár kiló.” „Nagy a hasam.” „Lapos a fenekem.” „Túl nagy... kicsi... kerek... sok... túl kevés...”
A legszebb husis, melles, popsis hús-vér érzéki, szexi nő, akit valaha láttam, azt mondja: utálja a formáit. Nehogy azt higgyük, hogy a férfiak kivételt képeznek ez alól! Bár tény, hogy a nők jóval többet és gyakrabban is bántják önmagukat, mint férfi társaik. Ez az önbántás, mondhatni verbális abúzus, saját magunk lelki pusztítása, erősen destruktív módon hat ránk, és ezért a rombolásért csak és kizárólag mi magunk vagyunk felelősek.
A gond a fejekben van
Stílusszakértőként bátran ki lehet jelenteni, hogy a legtöbb ember súlyos testképzavarral küszködik. Pontosan meg lehet mutatni, mindenkinek egyenként, hogy hol van baj a testével. A gond a fejünkben van. A hozzáállásunkon kell változtatni.
"Sokszor olyan érzésem van, hogy ha a nők fizikailag annyit bántanák magukat, mint amennyit gondolatban és szóban, kék-zöld foltok lepnék el a testüket, és hatalmas monoklikkal járnának."
Ha a szerelmükhöz, a barátunkhoz, vagy netán a gyerekükhöz beszélnének úgy, mint ahogy saját magukhoz, vajon mennyi időbe telne, hogy elmeneküljenek tőlünk.
A legtöbb esetben, amit magunkról gondolunk, nem is a saját véleményünk. Általában gyerekkorunk óta kísérnek és egyben kísértenek a nagymama, az anya, az apa, a testvér, az első szerelem, az iskolás társ, vagy éppen a helyi magazin mondatai. Mi pedig észrevétlenül a saját valóságunkká tesszük ezeket. Az ilyenfajta elégedetlenség nagyon súlyos agymosás eredménye. Addig-addig ismételgetjük, sulykoljuk a negatív megjegyzéseket, amíg végül el nem hisszük azokat.
Van kiút!
Íme néhány jótanács az egészséges testkép kialakításához:
Tanuld meg úgy felöltöztetni a tested, hogy takargatás helyett, kiemelsz részeket. Meglátod, újra tetszeni fogsz magadnak, és elfelejted a kritizálást. Egyszerűen harmóniába kerülsz önmagaddal.
Folyamatosan kérdőjelezd meg a saját magadról gondolt mondataidat. Biztosan igazak?
Saját magamon és a munkám során is gyakran alkalmazok egy kedves játékot: minden negatív észrevételre három másik, pozitívat keresek. Például, ha eszembe jut, hogy “nem szép a térdem”, fülön csípem magam, és kezdődik a játék: keresnem kell három szerethető dolgot magamon. Például: “nincsenek bőrhibák a lábamon”, “szép a lábszáram”, “cuki méretű a lábfejem”. Sokkal hatékonyabb megkeresni azokat a tulajdonságokat, amelyektől jól érzem magam, mint azokat sulykolni folyton, amelyekkel tönkre vágom a jókedvem.
Úgy öltözz fel, hogy kiemeled tested előnyös részleteit. ( Fotó: Máth Szilvi Ruhák: Enemy in the Wardrobe)
Nem megy egyik percről a másikra
Persze a sok éves beidegződést nem lehet egy pillanat alatt megváltoztatni. Ebbe bizony munkát kell fektetni. Csak így tudjuk megtanulni, hogyan ne bántsuk magunkat. Hogy végre megértsük, jól nézünk ki, sokkal jobban, mint gondolnánk, különleges, egyedi és értékes emberek vagyunk, képesek vagyunk beragyogni a környezetünket.
Ha jól érzed magad és nem a hiányosságaidra fókuszálsz, nem csak te leszel jobban, hanem a környezeted is. Ráadásul minél inkább elfogadod magad, a környezeted is annál inkább elfogad téged. És ami a hab a tortán: te is akkor fogadod majd el igazán a környezetedet, amikor már elfogadtad saját magadat. Működni fog a „ha nem kritizálsz és nem ítélsz másokat, előbb-utóbb magadat sem fogod” elve. Békés, nyugodt, elégedett érzés lesz úrrá rajtad. Olyan leszel, mint a dagály, ami minden hajót megemel.
