"Víz! Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy." - írja Saint-Exupéry.
Szemeim előtt a Gangeszben fürdő emberek jelennek meg, kik a folyó vizébe mártóznak, hogy megtisztuljanak. Egyiptomban a Nílust, Indiában a Gangeszt szent folyóként tisztelik, melyeket régóta az élet és a termékenység mellett a megtisztulással hoznak összefüggésbe.
Bár a Gangesz folyó erősen szennyezett, a hinduk mégis a Föld legszentebb vizének tartják, amelynek akár egyetlen cseppje is képes a hívő zarándokok lelkét földi bűneiktől megtisztítani, és így haláluk után megszabadulnak az örökös újjászületés gyötrelmétől...
A hinduk szemében a Gangesz testesíti meg Gangát, a megtisztulás istennőjét. Minden évben tömérdek zarándok, köztük sok beteg és haldokló, teszi meg a hosszú, fárasztó utat a Gangeszig abban a reményben, hogy ha isznak a vizéből, és megmerítkeznek benne, megszabadulnak bűneiktől...
A folyó lelket tisztító hatásába vetett hit vizének hűsítő erejéből fakad. Számos hindu szokás alapul azon a meggyőződésen, hogy az erő azonos a hővel, és ha az erő gonosz, vízzel lehűtve hatását veszti. Hisznek abban is, hogy ha a folyó partján hamvasztják el testüket és hamvaikat a vizébe szórják, nem kell többé újjászületniük, lelkük végre a Paradicsomba, vagyis a nirvánába juthat. (Uzonyi Zsolt Gangeszről szóló írása alapján)
A víz a bűntől való megszabadulást, de a szenvedéstől való megmenekülést, a megbocsátást is jelképezi.
Öntsünk tiszta vizet a pohárba - szoktuk mondani. Teremtsünk tiszta helyzetet, mondjuk el az igazságot - erről szól e szólás. Óriási jelentősége van ennek a gesztusnak, hiszen az ember konfliktusban, zavaros helyzetben nem érzi jól magát.
Szabadulni szeretnénk a bűneinktől is, s tudjuk, hogy a víz képes arra, hogy ezeket elmossa, mert a víz tisztító hatalom.
Naponta nyúlunk hozzá, a nap befejeztével lemossuk magunkról a szennyeződéseket, a mocskot, s megtisztulva adjuk át magunkat a pihenésnek. Kezünket is igyekszünk mindig tisztán tartani. A kézmosásnak is szimbolikus jelentése van. A mosom kezeimet, a felelősség hárítása, tiszták a kezeim, tehát ártatlan vagyok.
A tisztításon túl a víznek számos jelentése és jelentősége van. Igazából akkor tudjuk meg értékelni a vizet, mikor nincs. Gondoljunk csak egy tikkasztó nyári napra, egy sivatagi sétára, mikor egy korty víz is jól esne. A szomjúság nagyon kellemetlen érzés. Nem is bírjuk sokáig, hogy ne igyunk. Szánk kiszárad, nagyokat nyelünk, s rendkívül rosszul érezzük magunkat, végül kiszáradunk, ha nem jutunk folyadékhoz.
Amilyen áldás a víz, olyan büntetés is lehet. Főleg, amikor termőföldek tucatjai állnak víz alatt, ezáltal a vetés kerül veszélybe, mely az életet adja. Jön az árvíz is, mely házakat mos el, emberéleteket tesz tönkre. Ha túl sok van a vízből, akkor ugyanúgy szenvedünk, mint a hiányában.
A víz szervezetünk legfontosabb alkotóeleme. Az emberi test legnagyobb részt vízből áll, az életkor előre haladtával a víz aránya csökken, - ezért kezd ráncosodni a bőrünk is. A csecsemő szervezete 80%, a felnőtté már csak 60%, az idős szervezet pedig mindössze 50%-ban tartalmaz vizet.
Kicsit gondolkodjunk el azon, mit jelent számunkra a víz, van-e jogunk fertőzni, koszosítani, szabályozni. A világ létét fenyegető katasztrófák számos esetben a vízzel kapcsolatosak. Ne feledjük, hogy a víz lételemünk, nemcsak az embernek, hanem az állatoknak, növényeknek is, s ez az ember felelőssége!
