Manapság szinte hetente hallunk hasonló történeteket: nevelőapák, mostohatestvérek vagy barátok, ismerősök hosszú időn keresztül molesztálnak gyerekeket, akik vagy fenyegetés miatt, vagy szégyenükben nem merik senkinek sem elárulni, milyen kínszenvedéseken mennek át. Ám az, hogy ezek az esetek titokban maradnak, nem az ő hibájuk. Pszichológusok és pedagógusok szerint igenis vannak olyan jelek, amelyekből egyértelműen következtethetünk arra, hogy valami nincs rendben. nem kell hozzá lélekbúvárnak lenni.

A NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) szerint a gyerekeket vagy kamaszokat ért szexuális erőszak következményeit a tisztán látó szülő észreveheti. Gyanús, ha a gyerek úgy viselkedik, mintha bűntudata lenne, mintha szégyellné magát: mert valóban így van, az áldozat azt hiszi, ő a felelős az őt ért erőszakért.

Figyeljünk oda jobban rá, ha olyan testi tünetei jelentkeznek, amelyek addig nem: éjszakai bepisilés, étvágytalanság, folytonos idegesség. Természetesen ezek bármilyen sokkélmény után megjelenhetnek, úgyhogy érdemes minél hamarabb beszélgetni róla.

Talán még súlyosabb jel, ha a fiatal alkoholba, drogba, kóros evési zavarokba (anorexia nervosa, bulimia) menekül, az pedig kifejezetten szexuális bántalmazásra utal, ha a normálisnál jobban odafigyel a testi tisztaságra (a lelki mocskot is le akarja mosni a testivel együtt).

A szélsőséges szexuális viselkedés is jellemző az áldozatokra: akiket gyermekkorukban bántalmaztak szexuálisan, azok sok esetben felnőttként sem képesek normális erotikus viszonyt kialakítani, vagy egyáltalán nem érdekli őket a szex, vagy undorítónak tartják, vagy pedig kifejezetten erős vágyaik vannak.

Figyeljünk oda, hiszen nem csak arról a pár percről van szó, amíg a szexuális erőszak tart, hanem egy egész életről...

Sz. F.