Bármennyire mozgalmas is kisgyermekünk élete, nagyon jót tesz neki, ha van valamilyen hobbija, melyben örömét leli. Ez lehet sport, zene, festés, tánc, és még rengeteg a lehetőségek tárháza. A hobbik révén gyermekünk új, speciális készségekre és tudásra tehet szert. A legtöbb ilyen tevékenység csoportos foglalkozás keretében zajlik, mely tovább javíthatja a gyermek koncentráló és együttműködő tevékenységét.

A mozgással járó tevékenységek, mint a különböző sportok, jó kikapcsolódás lehet, oldja a feszültséget és fejleszti a mozgáskoordinációt. Jó, ha kicsi korban megszokja a gyermek, hogy sportol valamit, legalább is rendszeresen mozog. Mindez csak az egészségét szolgálja és segít abban, hogy felnőttként is így éljen. A sportnak fantasztikus nevelő hatása van. Rendszerességre, kitartásra, türelemre, pontosságra, rendszeretetre nevel, fejleszti a gyermek szociális képességeit. Azok a gyermekek és fiatalok, akik rendszeresen sportolnak, általában kiegyensúlyozottabbak, jobbkedvűek.

Az egészen kicsi gyerekek általában mozgékonyak, elevenek, alig lehet őket lekötni. Ám ebben az életkorban a szakemberek még nem ajánlják, hogy akár valamilyen sportba belevágjanak a szülők. Ekkor még sem fizikailag, sem szellemileg nem érett rá a kisgyermek. Legkorábban 5-6 éves korban lehet rendszeresen sportolni vinni a gyerekeket, ekkor már lehet őket fegyelmezni, koordinálni, végre is tudják hajtani azt, amit kértek tőlük.

Ne feledjük, nem lehet a kisgyermeket kényszeríteni arra, hogy valamilyen hobbija legyen. Ne akarjuk a saját álmainkat a gyermekkel megvalósítani. Ha azt látjuk, hogy nem szereti már azt, amit csinál, nem szabad erőltetni. Persze, nagyon nehéz eldönteni, hogy mikor fejezzünk be egy foglalkozást véglegesen, vagy csak átmenetileg fáradt el a gyermek, jobb a műsor a tévében, vagy csak egyszerűen nincsen kedve hozzá.

Megvan a veszélye annak, hogy gyermekünknek túl sok a hobbija, és nem tud választani közülük. Fontos, hogy ő válasszon, mi az, ami érdekli, és szeretné folytatni és mi az, amit nem. Arra is figyelnünk kell, hogy a különböző különórák mellett legyen ideje gyermeknek maradni. Legyen szabadideje egyet biciklizni, szaladgálni, focizni a haverokkal, babázni a barátnőkkel. Szükség van erre, hiszen ekkor vezeti le a nap folyamán felgyülemlett szorongást, félelmeket, feszültséget.

Figyelnünk kell a gyermek jelzéseire. Ha azt látjuk, hogy sokszor fáradt, feszült és ingerlékeny, mérlegelni kell. Nincs-e nagyon leterhelve, van-e elég szabadideje magára, lelkesen űzi-e a hobbiját? Ha már többször megjegyzi, hogy nem szereti, szívesen abbahagyná, vegyük komolyan és gondoljuk át a dolgot!

S.K.