Miért házasodik az ember? Mert szerelmes, habár ez sosem volt feltétele az esküvőnek, mégis a jó párkapcsolat alapja. Az ember elkötelezi magát a másikkal, elfogadva egymás hibáit, gyengeségeit. Továbbá ez a ceremónia eleve a kultúránk része.

Maga az ünnepség azért is fontos, mert így osztja meg a pár a boldogságát a családjával és a barátaival. Viszont ne gondolja azt akinek a párkapcsolata nem stabil (esetleg a másik fél részéről gyakori a flört vagy félrelépés), hogy majd a házassággal az lesz. Ugyanis ha nem is válnak el, boldog biztos, hogy nem lesz egy ilyen kapcsolatban.

Másik rossz döntés az esküvő mellett, ha azért akarja valaki összekötni az életét a másikkal, mert attól fél, hogy egyedül marad. Még mindig jobb szinglinek lenni, mintha a társ esetleg az egész életünket tönkreteszi. Gyerekek miatt házasodni megint csak nem szerencsés, mivel ez még önmagában nem eredményez boldog, megfelelő környezetet a nevelésükre.

A legtöbb nő az esküvőt egy fajta megvalósult tündérmesének képzeli el, s míg inkább a ceremónia színpadiassága varázsolja el, addig eszébe sem jut, hogy ez egy egész életre szól. Újabb csapdahelyzet, amikor az elvált nő azért ragaszkodik az esküvőhöz, mert úgy érzi, az bizonyítja majd, hogy vele minden rendben van.

Sok ok szólhat a házasság mellett, de a legfontosabb, hogy a pár megbeszélje egymással, hogy hogyan képzelik az együttélést, hogy biztosak a szándékukban. Erre azért van szükség, mivel a válások nagy számát főleg azzal magyarázzák, hogy az emberek túl sokat várnak a házasságtól. Az, hogy vannak félelmeink és kételyeink az esküvő előtt, az egy természetes dolog, hiszen életünk egyik legfontosabb döntését hozzuk meg. Ezeket az érzéseinket befolyásolja a barátok tapasztalata, előző kapcsolataink, a média sugallta ideálok, s a legerősebb hatást a családi példa gyakorolja ránk. Hogy számot vessünk bizonytalanságunkkal, vegyük sorra hogyan akarunk élni jóban-rosszban, szegényen-gazdagon, egészségben-betegségben, gyerekekkel vagy nélkülük.

Mégegy segítség a kételkedőknek: pszichológusok szerint a következő kérdéseket gondoljuk végig mielőtt az oltár elé lépünk. Szeretjük és tiszteljük-e egymást igazán? Ugyanolyan elvárásaink vannak-e a közös jövőt illetően? El tudjuk-e rendezni a problémáinkat egymással? Azonosan vélekedünk a hűtlenségről és kísértésről? Szeretjük egymást annyira, hogy fel sem merül bennünk a másik megváltoztatása? Nem kell mindenben egyetérteni.

A legfontosabb dolog az, hogy a pár beszélje végig ezeket a kérdéseket, és mindketten biztosak legyenek abban, hogy támogatják a másikat mindenben, és együtt tudnak élni nemcsak fizikailag, hanem lelkiekben is.