A kiállítás
Az idén első alkalommal kerülmegrendezésre április 6-8-án a Papp László Budapest Sportarénában a Gardenexpo-Greenexpo 2007. kiállítás, a hazai kertészeti, kertgondozási és környezetvédelmi iparágat képviselő cégek és szakmai szervezetek vására. Az idelátogatók betekintést kaphatnak nemcsak a kertészeti és kertápolási újdonságokba, hanem az új energiaforrásokra épülő környezettudatos és egészséges életforma világába is.
A kiállítás alkalmából a Bruxinfó Európai elemző Iroda készített egy olyan összehasonlító tanulmányt, melynek célja, hogy a környezetünkhöz tartozó legfontosabb tennivalók alapján egy európai helyzetképet alkosson, valamint bemutasson néhány érdekes és gondolkodásra késztető célkitűzést az Európai Unióból, amelyek az állampolgárok életminőségét jelentősen befolyásolhatják a jövőben.
Városi gondok
A tanulmány tanulságai szerint a legfejlettebb európai országokban jelentkezik a legtöbb probléma a városok fenntarhatóságával kapcsolatban, hiszen az állampolgárok négyötöde városban vagy annak vonzáskörzetében él.
Az európai városoknak pedig jelenleg egy sor környezetvédelmi kihívással kell megbirkózniuk: ezek közé tartozik a rossz levegő, az üvegházhatású gázok kibocsátása, a zsúfoltság, a nagy forgalom, a város formátlan, szabad növekedése, a hulladék és a szennyvíz kezelése.
A tanulmány említést tesz az EP-képviselők által 2006-ban elfogadott városi környezetről szóló jelentésről, amely arra ösztönzi a nagyvárosokat (a 27 tagú EU nagyjából 500 legnagyobb városa), hogy készítsenek tervet a városi környezet kezelésére.
A jelentés azt is kihangsúlyozza, hogy jusson uniós pénz az energiatakarékosságra, a lakóépületek felújítására és a városi infrastruktúra, így például a távfűtés korszerűsítésére, sürgetik továbbá a zöldterületek arányának növelését, a barnamezős beruházások támogatását a zöldmezős beruházásokkal szemben.
A BruxInfo statisztikai összefoglalója ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a magyar városokban a zöldterületek aránya az európai átlagot meghaladó mértékű.
De mi a helyzet a sok szeméttel? Ki a szemétkirály?
A tanulmány kiemelten foglalkozik a hulladékkezelés témakörével: az új tagországok előnyösebb helyzetben lehetnek a nyugati tagországokkal szemben, hiszen nagyságrendekkel kevesebb városi szemetet termelnek évente. Úgy tűnik, minél fejlettebb egy tagország gazdasága és minél inkább megvalósul területén a "fogyasztói társadalom", annál több szemetet termelnek.
Az egy főre jutó szemét mennyisége Dániában, Németországban, Ausztriában és Nagy-Britanniában több mint duplája az EU-célkitűzésnek (ami évi 300kg személyenként). Ugyanezen országok azonban a szemét mennyiségének több mint felét szelektíven dolgozzák fel.
Az EU-célkitűzést teljesíteni tudó kelet-közép-európai országokban viszont nagyrészt a hagyományos hulladéklerakó-telepeken történik az "ártalmatlanítás". Magyarország az új tagállamok között az egyik legszemetesebb országnak tekinthető, az EU-átlagnak megfelelő mennyiség jellemzi (évi 470 kg személyenként), míg a szelektív feldolgozás mindössze a hulladék egyharmadát érinti.
Fellendülő öko-biznisz
Az összehasonlító tanulmány harmadik része az ökotermesztést és biotermékek piacát vizsgálta az európai országokban. Összegzésképp elmondható, a biopiac dinamikusan növekedik. Mindez az Európai Bizottságot és a nemzeti hatóságokat arra ösztönzi, hogy a korábbiaknál jobban odafigyeljenek a termelőkre és a termékeikre.
A Bizottság által ajánlott szabályozások azonban tovább drágíthatják a termékeket, miközben a tagállamok pedig a génmanipulált termékek jövőjét nem tudják egymás között tisztázni megnyugtató módon.
Az ökotermesztésbe bevont mezőgazdasági területek nagyságának vizsgálatakor egyértelmű leszakadás figyelhető meg az új tagállamok részéről. Kizárólag Csehország haladja az EU-átlagot az újak között, míg a legtöbb kelet-európai országban az 1 százalékot sem éri el a biotermelésre elkülönített mezőgazdasági területek aránya.
A társadalmi jólét legmagasabb szintjével rendelkező európai országokban (a skandináv államok és Ausztria) a legmagasabb az ökotermékek aránya.