Persze a régi, tradicionális ünnepek mára nem csak rituáléikban változtak: az ilyenkor összeállított menülistákban szinte mindenhol fellelhetők a régi és modern konyha finomságai is.

A karácsonyhoz, újévhez kötődő hagyományok réges-régről eredőek, már az ókori népek hálaadó rítusokkal köszöntötték a téli napfordulót, a keresztény karácsonyról pedig a 4. század óta emlékezik az emberiség. A karácsonyfát szinte mindenütt december 24-én állítják és díszítik fel, mi ekkor ajándékozunk is, de például Angliában már októbertől megkezdik az ünnepi készülődést, az ajándékokat pedig csak 25-én bontják ki. Németországban december 4. - Borbála napja -, Írországban viszont december 13. - Little Christmas, vagyis a Kis Karácsony - az ünnep kezdőideje. Persze nemcsak az ünnepi készülődés és ünneplés hagyományai, az asztalra kerülő étkek is sokban különböznek egymástól az egyes nemzeteknél.

Nálunk a hagyományos karácsonyi menüből

nemigen hiányozhat a hal, a káposzta, újabban a pulyka vagy más szárnyas, de a borjú és a marha sem ritka, akár levesnek, töltve sültnek vagy pirítva pörköltnek. Sok helyütt elmaradhatatlan a borleves, és jellegzetes édesség a német nyelvterületről átvett bejgli vagy a mákos guba. Szilveszter sem múlhat el káposzta nélkül, mint ahogyan a kocsonya is színesítheti a karácsonyi étlapot.

A németeknél is elsősorban hal- - főleg ponty -, pulyka- és libaétel vezeti az ünnepi étkek listáját, de sok háznál készítenek vad-, marha- és borjúsültet is, édességként pedig természetes, hogy megsütik a háziasszonyok a világhírű finom stollent, aminek kelt tésztájába kandírozott narancs- és citromhéjat, vaníliát tesznek, és nem maradhat ki belőle a rum sem.

Az északi és keleti tájaknak

is megvannak a maguk hagyományai. Finnországban karácsonykor is elmaradhatatlan a lazac és a hering, valamint a hagyományos sajtleves és a rozskenyérben sült finom sonka, de több helyütt bekerül a menüsorba valamilyen finom rénszarvasétel is. Édességként pedig a legtöbb háznál a megszokott karácsonyi mézes és gyömbéres süteményt sütnek.

Svédországban sok évszázadon át az északi menyhal volt a karácsonyi főétel vajas fehér szósszal és krumplival, jó erősen megborsozva. Mostanában azonban valamilyen tőkehalat sütnek, de igen kedvelt karácsonyi fogás a kemencében sült sonka, valamint a sült liba is, almával és aszalt szilvával töltve - érdekesség, hogy a tölteléket csak ízesítésre használják, nem eszik meg -, párolt vörös káposztával körítve, de az ínyencek szívesen fogyasztanak hozzá sült burgonyát és áfonyaszószt is.

Oroszországban még a kevésbé módosak is ragaszkodnak a hagyományos ételekhez, és jó előre takarékoskodnak, hogy az ünnepi asztalról ne hiányozzanak az elődöktől átmentett recept szerinti fogások. Így a legtöbb helyen megtalálható az ünnepi menüben például a lazaccal, kaviárral megtöltött palacsinta, a blini, de ott van a töltött káposzta, a szoljanka leves vagy a csípős scsí is, amelyek mellé pirozskit - káposztával, darált hússal töltött tésztát - kínálnak, desszertként pedig kuglófot vagy oroszkrém-tortát fogyasztanak.

Angliában a pulyka, többnyire gesztenyével töltve,

a 17. századtól került az ünnepi menüsorba, és e főfogás után a sorban következő elmaradhatatlan étel a karácsonyi puding. Ez utóbbinak számos változata készül vidékenként, a legfőbb alkotóelem, az ökörvese faggyú azonban egyik receptből sem hiányzik.

A franciáknál a karácsonyi főmenü igen változatos, szinte tájanként más és más a főétel. Van, ahol a pulykát kedvelik, sok helyütt tálalnak fel ilyenkor vörösboros marhasültet, sült libát vagy valamilyen halételt, és nem ritka az osztriga és az éti csiga sem. Desszertként pedig a legtöbb családnál a jellegzetes csokoládékrémes "karácsonyi fatörzs" kerül az ünnepi asztalra.

Az olaszok karácsonyi étkezési szokásai ugyancsak vidékenként változnak: a főmenü gyakran halétel - például angolna boros mártással - vagy pulykasült, valamilyen vad és nyúl, polentával vagy krumplifánkkal és zöldségekkel körítve. Az ünnepi édességek skálája is igen széles, a tiramisu, valamint a karácsonyi kalács, a panettone éppúgy megtalálható, mint az újévkor elmaradhatatlan mogyorós-mandulás-csokis sütemény, a pan papato.

A cikk a Konyha & Fürdő Piac magazin 2008. december- 2009. januári számában jelent meg.