Bár minden nagyon modernizálódott az utóbbi 20-30 évben, azért ma is vannak olyan feladatok, amelyeket tetszik, nem teszik, most is el kell végeznünk. Ilyen mindenekelőtt a házimunka.
Felmérések szerint a házimunkák 70-80 százaléka még mindig ránk, nőkre hárul. A nemzetközi kutatás eredménye szerint a férfiak mindössze 2-12 százaléka végez azonos mennyiségű házimunkát, mint a nők. Jól tudjuk, a háztartás is egy kisebb üzem.
Itt is ugyanúgy meg kell szervezni a napi, heti feladatokat, mint bármilyen más munkahelyen. Megszervezni a napi, heti bevásárlást, a takarítást, a főzést, ügyesen beosztva a pénzt, gyakorlatilag ez még ma is a legtöbb háztartásban a nők feladata. A statisztika szerint a nő, ahogy hazaér a munkából, egyből nekilát valamelyik dolgának, a férfiak ellenben pihennek egy kicsit, bekapcsolják a tévét, elmennek egy sörre, mielőtt nekilátnának feladatuknak (ha egyáltalán nekilátnak).
Bizonyított tény, hogy mi, nők sajnos még ma is mások szükségleteire figyelünk inkább, saját magunkkal nincs időnk foglalkozni. Amikor feleségül megyünk egy férfihoz, nagyjából már ismerjük a jó és a rossz tulajdonságait. Vannak nők, akik még csak el sem gondolkodnak saját érzéseiken, kizárólag azzal foglalkoznak, hogy másoknak tökéletesen megfeleljenek. Ez aztán hosszú távon kifáradáshoz, tartós düh, harag érzésének a kialakulásához is vezethet, közben csökken az illető személy önbecsülése, s ez kikövezett út a depresszióhoz.
Talán nem is mindig a férfiak okozzák, hogy a nőkre ekkora nyomás hárul.
Hajlamosak vagyunk ugyanis magunk is úgy látni, hogy a házimunka tipikus női dolog, s meg sem próbálunk segítséget kérni férjünktől, partnerünktől. Igazán csak magunk tudhatjuk, hogy szükség van-e változásokra házasságunkban, kapcsolatunkban. Ne vádaskodjunk, hanem próbáljuk meg érthetően megmagyarázni párunknak, hogy néha ő is kitakaríthatja a fürdőszobát, a vécét, s ha nem sikerül is neki mindjárt tökéletesen, ne kritizáljuk állandóan, de ne is köszönjük meg, tekintsük teljesen természetesnek.
Egyesek a főzést is kimondottan nőies foglalatosságnak tartják. Egy 2001-ben készült felmérés szerint a nőknek 51, míg a férfiaknak csupán 7%-a süt, főz naponta. A nők 5, a férfiak 46%-a nem főz soha.
Mert a teremtés koronája gyakran arra hivatkozik, hogy elvégzi ő becsületesen a "komoly és férfias" munkákat, úgy mint izzócsere, fűnyírás, kerékpárjavítás... Csakhogy hányszor kell mosogatni, főzni, mosni, takarítani, gyereket nevelni..., s ehhez képest, hányszor, mondjuk, füvet nyírni meg biciklit szerelni?
Örvendetes tény viszont, hogy főleg a fiatalabbak körében egyre többet vállalnak át a gyermeknevelésből, a szülői feladatokból a férfiak.
Az élet amúgy is tele van bajjal, stresszel, minden úgy felgyorsult, amitől azonban a dolgok nem váltak egyszerűbbé. Éppen ezért nem lehet csak a nők vállára tenni a házimunkák nagy részét. Igenis szükségük van szabad időre, amit lehetőség szerint hatékonyan használhatnak ki, hogy néha-néha kiléphessenek abból a mókuskerékből, amelybe a munkahely és a háztartásvezetés közti ingázás során kerültek.
Meg kell szervezni számukra a rendszeres kikapcsolódást, hogy aztán újult erővel folytathassák a napi feladatokat.
Tehát a feleségek, családanyák időnkénti felmentése legalább olyan érdeke a családnak, mint neki magának, ha nem nagyobb.
Jól tudjuk már, hogy mint minden az életben, a nagy szerelem is átalakul, a mézeshetek mámora, a nagy lobogás elmúlik, marad a napi taposómalom, a sok munka, gond és mindaz, ami e mögött áll, a szeretett család.
Ám az igazi férfi, aki szereti és főként tiszteli nejét, partnerét, nem hagyja, hogy megszakadjon a házimunkákban, míg ő mondjuk meccset néz.
Mint az élet minden más területén, a férfi és a nő kapcsolatában is kizárólag a fontos emberi értékek, tehát a szeretetté szelídült szerelem, a bizalom, a tolerancia, a kölcsönös megbecsülés számítanak igazán.
