Kíváncsian vártam tehát, hogy elérkezzen a napja, és a gondjaimra bízott kisded felnőjön a feladathoz. A partnerkapcsolat, mint tudjuk, kölcsönös előnyökön alapuló szövetség; árgus szemekkel lestem hát kisbabámon a partneri minőség legkisebb jeleit - és lám, nem hiába!
Amikor kénytelen voltam magammal hurcolni őt a szupermarketbe, mert másképp nem sikerült elintéz(tet)ni a bevásárlást, egyértelmű tanújelét adta, hogy kedvére van a dolog. Így legalább meg tudtam venni a pelenkáit, tejbepapiját sőt még etetőszéket is együtt vásároltunk. Apjával ellentétben, hozzám hasonlóan nagy élvezettel bámulta a színes áru kavalkádot és egyáltalán nem sürgette a hazamenetelt. Hát ennyi éven át kellett várnom, hogy belebotoljak egy vásárlás-rajongó pasiba?!
Partnerem hamarosan tudtomra adta, hogy ne zaklassam négyóránként az etetéssel, van őneki más, fontosabb dolga is. Ezzel aztán sok időt megspórolt nekem - a vele való játékra. Aztán egyértelmű jelét adta, hogy ehetne már végre valami rendes ételt. Segít is lelkesen két kézzel betömni a főzeléket a szájába. Időközben még az apukájánál is lelkesebb rajongójává vált konyhaművészetemnek. Hát igen, a mama főztje...
Partnerem fejleszti a kreativitásomat, mert egyre hamarabb átlátja a dolgokat. Már nem kell tíz percig fixíroznia a játékait, húsz percig bambulnia a tükörbe vagy negyed órán keresztül gyűrögetnie a zörgős papírt - túl van rajtuk két perc alatt. A fennmaradó órákban pedig anyukája változatos ingereket biztosító, mókás játékokat kell kieszeljen. Ki is mondta, hogy a kismamák elbutulnak??
Partnerem elősegíti kézügyességem és koordinációs készségem fejlődését. Együtt kertészkedünk: egyik kezemmel gyomlálok, kapálok, ültetek, locsolok - ezalatt a másikkal a Partnert tologatom, úgy hogy közben a nap se süssön a szemébe.
Partnerem egyben személyi trénerem - segítségével pikk-pakk visszanyerem lányos alakomat. 7 kilóval a karomban teregetni, rámolni, főzni, takarítani felér egy súlyzós edzéssel. Lehet még napjában számtalanszor a gyerekülésből a kenguruba helyezni, a babakocsiba tenni és kivenni onnan, az utazóágyba lerakni-felvenni, a játszószőnyegre lefektetni onnan az etetőszékbe ültetni stb.
Mint láthatjuk, kisfiam a negyedik hónapba lépve életemnek csaknem minden területén a partneremmé vált. Mindezeken felül az egyetlen férfi ezen a földkerekségen, aki minden valószínűség szerint tényleg a szívével lát: akkor is rám villantja ragyogó mosolyát, amikor reggel begyógyult szemmel, kócosan, leépülten hunyorgok rá.
F.K.M.
