Az eredmények azt mutatják, hogy a következő években a legtöbben Csehországban fektetnének be egy jobb lakásba. Az erre szánt összeg mintegy 6,6 millió forint, míg a magyarok, ha mégis a változtatás mellett döntenek, átlagosan 4,7 millió forintból szeretnék megoldani a kérdést. Az öt országot érintő felmérésből kiderült, hogy a megkérdezettek a bankokhoz fordulnak finanszírozási tanácsért, és lakáscserével kapcsolatos pénzügyeik megoldása során is elsősorban a bankokat és egyéb pénzintézeteket részesítik előnyben.

A GE Money megbízásából idén szeptemberben reprezentatív felmérésben öt ország - Csehország, Lengyelország, Magyarország, Oroszország és Románia - felnőtt korú polgárait kérdezték meg arról, milyenek a lakáskörülményeik, terveik lakásuk megváltoztatására, minderre mennyi pénzt szánnának és milyen forrásból.

"A háztartások pénzügyi és vagyoni helyzetében meghatározók és hosszú távra kihatnak a lakással kapcsolatos döntések. A beruházás és az ehhez kapcsolódó hitelfelvétel nagysága, a törlesztőrészlet aránya a rendelkezésre álló jövedelemhez képest olyan mutatók, amelyek jelezhetik egy-egy család életszínvonalát, teherviselő képességét. Nyilvánvaló, hogy az ilyen fontos lépések megtételekor mindenki a legjobb megoldással szeretne élni. Anyavállalatunk, a GE Money azért kezdeményezte a regionális kutatást, hogy megismerje az ügyfelek igényeit, szokásait. A vizsgálat megbízható, és friss információt nyújt számunkra is az optimális termék- és szolgáltatáspaletta kialakításához" - ismertette a kutatás célját Magapatona Péter, a Budapest Bank jelzáloghitelezési üzletágvezetője.

A magyaroknak fontos a függetlenség. A felmérés eredményei szerint az önálló lakásra leginkább a magyarok törekednek, nyolcvankét százalékuk külön él szüleitől. Csehországban és Romániában is hasonló az arány - 80-80 százalék -, míg a legtöbben Oroszországban és Lengyelországban élnek együtt szüleikkel, 73, illetve 74 százalékos mértékben. A megkérdezettek többsége 20 és 30 éves kora között költözik önálló lakásba, de a magyarok egynegyede már 19 éves kora előtt külön él szüleitől.

A saját tulajdon leginkább Magyarországon jellemző. A megkérdezettek többsége saját tulajdonú ingatlanban él - a legnagyobb arányban a magyarok: több mint nyolcvan százalékban. Románia, Lengyelország és Oroszország polgárai kisebb, de hasonló mértékben élnek saját tulajdonú lakásban, ám a cseheknél ez az arány alig valamivel haladja meg az ötven százalékot. Utóbbiak negyede lakik bérelt ingatlanban és még viszonylag magas - 15 százalék feletti - a szövetkezeti lakások aránya is. A lengyeleknél szintén jelentős a szövetkezeti ingatlanok aránya, csaknem minden ötödik lengyel él szövetkezeti lakásban.

Magyarországon közepes méretű ingatlanban élnek a legtöbben. A magyar felnőttek csaknem fele 50-75, további egyharmaduk 75-100 négyzetméter közötti alapterületű ingatlanban él. A szélsőségek kevéssé jellemzők a hazai lakásviszonyokra: a népesség kevesebb, mint egytizede él 100 m2 feletti és tíz százalékot némileg meghaladó arányban lakik 50 m2-nél kisebb lakásban. Ez utóbbi két lakásméret Lengyelországban gyakori: a népesség ötöde, illetve negyede él 50 m2 alatti, illetve 100 m2 feletti ingatlanokban. Oroszországban a kis lakások vannak többségben, a 100 ezer fő feletti városok népessége felerészt 50 m2 alatti lakásokban él.

A magyarok inkább maradnának jelenlegi otthonukban. Az elkövetkező három évben a magyarok több mint fele inkább, vagy egyáltalán nem tervezi, hogy új lakást vásárol, vagy felújítja, fejleszti ingatlanát. A változtatásra leginkább a csehek, oroszok és a lengyelek készek, az ő esetükben a megkérdezettek 50 százaléknál nagyobb arányban válaszolták, hogy a közeljövőben új ingatlanba szándékoznak költözni, vagy javítani a meglévő minőségén. Az oroszországi polgárok egyértelműen nagyobb lakásra vágynak, a lengyelek jó befektetésnek gondolják a lakásberuházást, a csehek pedig elsősorban a minőségen javítanának.

Szeretjük a várost is, a vidéket is. A magyar népesség - ha mégis a változtatás mellett dönt - egyenlő mértékben preferálja az agglomerációban, a belvárosban és a vidéken elhelyezkedő ingatlanokat. A csehek fele az agglomerációba vágyik, a románok 40 százaléka pedig vidékre. A lengyelek és az oroszok egyaránt jól éreznék magukat az agglomerációban, belvárosi és vidéki ingatlanokban. Az elérni vágyott lakóterület nagysága általában - Magyarország esetében is - 75-100 m2, ettől leginkább a románok térnek el, ők inkább a 100 m2 feletti ingatlanokat részesítik előnyben.

Ne kerüljön sokba és legyünk túl rajta gyorsan. Az ingatlanvásárlása, vagy felújításra a legkevesebbet Magyarországon költenének: megközelítőleg 4,7 millió forintot. A magyarok emellett gyorsan lebonyolítják a tranzakciókat. Ha elhatározzák, hogy továbblépnek, akkor többségük 3 hónapon belül megvalósítja elképzeléseit, de egy évnél tovább csak elenyésző számban foglalkoznak honfitársaink a lakásvásárlási, netán felújítási ügyekkel. A felmérésben részt vevő többi ország lakosairól kiderült, akár két évnél is többet szánnak otthonuk cseréjére. A románok 40 százaléka és a csehek egyharmada nyilatkozott így, de a lengyelek négytizedének is legalább egy évét igénybe veszi egy lakástranzakció lebonyolítása a döntéstől a befejezésig. Az anyagiakat illetően a csehek, az oroszok és a lengyelek átlagosan 6,6 - 6,9 millió forintot fordítanának az új lakásra, a románok e célra megközelítőleg 5 milliót szánnak.

A bank segít a finanszírozásban. A kutatás adataiból kitűnik, hogy a lakásvásárlás finanszírozásával kapcsolatos tanácsért a közép- és kelet-európai polgárok döntő többsége a bankokhoz fordul. A megvalósítást illetően azonban a kép árnyaltabb, mert például a magyarok fele inkább saját megtakarításait használná fel a lakáskörülményei fejlesztéséhez, miközben egyharmaduk nem fordítaná e célra félretett pénzét. A megtakarítások lakáscélú felhasználásának szándékában az oroszok vezetnek, csaknem 70 százalékuk áldozná e forrásait egy jobb körülményeket biztosító otthon megszerzésére, a legkevésbé a csehek és a lengyelek hajlandók erre. A családi, vagy baráti hitel egyik országban sem jön szóba komolyan, ám a banki finanszírozás nagy szerepet kap az elképzelések megvalósításában. A fogyasztási hiteleket ugyan alig említették, csakúgy, mint a különféle megtakarítási számlákat. A jelzáloghitelek ezzel szemben már komolyabb szerepet kapnának egy jobb, minőségileg magasabb kategóriába tartozó otthon megszerzésében, de a magyarok jelentékeny hányada ezt sem szeretné. A jelzáloghitellel kapcsolatban a legkevésbé elutasítók a csehek és az oroszok.

A havi részlet ne legyen magas. Arra a kérdésre, hogy havonta mekkora összeget szánnának a lakáskörülmények javításával összefüggésben felvett hitel törlesztésére, a magyarok adták meg a második legalacsonyabb mértéket, átlagosan mintegy 38 ezer forintot. Ennél kevesebbet csak a románok fizetnének, átlagban legfeljebb 32 ezer forintot. A legnagyobb áldozatra az oroszok hajlandók az általuk jelzett több mint 56 ezer forinttal. A csehek és a lengyelek csaknem holtversenyben vannak és havonta mintegy 50 ezer forintot nem sajnálnának törlesztésre kifizetni.