Valószínűleg kevés olyan fiatal szülő létezik, aki egy kialvatlan éjszakát követően nem gondolkozott még el rajta, vajon mit csinál rosszul, miért ébred olyan gyakran a baba éjjelente.

Mit lehetne tenni az egész család nyugodt pihenése érdekében? Hol aludjon a csecsemő: a szülők ágyában, vagy a saját kiságyában? Hol legyen a kiságy: a szülők hálószobájában vagy külön gyermekszobában? Megannyi kérdés, ráadásul a rokonok, ismerősök mind-mind (többnyire egymásnak ellentmondó) tanácsokkal látják el a bizonytalan szülőket.

Mindenekelőtt fontos megértenünk azt, hogy miért ébrednek fel a babák olyan gyakran éjszakánként. Az első hetekben ehhez hozzájárul az is, hogy az újszülöttek nem tesznek különbséget nappal és éjszaka között. Néhány hónaposan, amikor napközben egyre többet vannak ébren, több időt töltenek a környezet megismerésével, abban az időszakban kezd számukra értelmet nyerni a két napszak közötti különbség.

Az újszülöttek és kisgyermekek alvásmintázata ráadásul jelentősen eltér a felnőttekétől. Minél fiatalabb egy baba, az alvásának annál nagyobb hányadát tölti az aktív alvás szakaszában (REM-fázis, vagyis gyors szemmozgásokkal jellemezhető időszak, amikor álmodunk) és annál kevesebbet a nyugodt alváséban (non-REM fázis). Az életkor előrehaladtával (és az idegrendszer érésével) aztán a kétféle alvás aránya fokozatosan megváltozik. A két fázis közötti átmenet kisbabák esetében sokkal labilisabb, ezekben a periódusokban bármilyen  külső inger hatására könnyen felébrednek.

Ezek a tények nem meglepőek, ha belegondolunk, hogy egy újszülöttnek éjszaka is többször fel "kell" ébrednie szopni (hiszen a gyomra még kicsi, az anyatejet pedig gyorsan megemészti). Emiatt is előnyös magatartás az éjszakai többszöri ébredés, a kevésbé mély alvás. Emellett a felületesebb alvás valamelyest védi a babát a hirtelen csecsemőhalál (sudden infant death syndrome: SIDS) bekövetkeztétől is.

Hogy a baba a szülei ágyában, esetleg kiságyban, de a szülők szobájában, vagy másik helyiségben alszik, az attól függ, mi felel meg leginkább a szülők és a gyermek igényeinek. A nyugati társadalmakban az a norma, hogy a baba külön szobában alszik és lehetőség szerint néhány hetesen már átalussza az éjszakát, nem "zavarja" a szüleit. A kisbabák azonban alapvetően nem így "működnek", alapvető biológiai igényük (már csak a szoptatás miatt is), hogy az anyjuk mellett legyenek éjszaka.

Sokan vannak azonban, akik valamiféle társadalmi elvárásnak köszönhetően nem merik maguk mellé venni a csecsemőt. Az együttalvás ellenzői szerint ugyanis az egy ágyban alvás mindenképpen maga után vonja a kisbaba elkényeztetését, önállótlanságát, ráadásul úgy vélik, ezek a gyerekek soha nem fognak majd kikívánkozni a szülői ágyból. Tapasztalatok azt mutatják, hogy szerencsére ezek a félelmek alaptalanok. Van viszont néhány szabály, amit mindenképpen érdemes betartani ahhoz, hogy az együttalvás valóban minden fél számára megnyugtató és biztonságos legyen.

 A szülőkkel együttalvás alapvető szabályai

- Csak akkor érdemes a babát az ágyunkba venni, ha ebben a kérdésben megegyezik az anya és az apa véleménye. A szülők közötti ellentét semmiképpen sincs jó hatással a párkapcsolatra, sem a kisbabára. Kemény, nagyméretű fekhelyet válasszunk, amin mindannyian jól elférünk. A baba többnyire az ágy oldalsó részén, az anya mellett fekszik (az apáknak nem feltétlenül van meg az az ösztönös képessége, hogy alvás közben is érzékelik a baba jelenlétét).

- Az ágy szélére szereljünk védőrácsot, hogy semmiképp ne gurulhasson le a baba. Nem szabad együtt aludni akkor, ha az anya dohányzik, vagy a szülők tudatmódosító szerek hatása alatt állnak.

- Vigyázni kell, hogy milyen párnát illetve takarót használunk, mert ezekbe belesüppedhet a baba feje, fulladást okozva. Nagyobb gyermek ne aludjon közvetlenül a pici mellett, mert előfordulhat, hogy ráfekszik és nem veszi észre.

Mindezek figyelembe vételével és betartásával az együtt alvás - vizsgálatok tanúsága szerint - semmivel sem kockázatosabb, mint a rácsos ágyban altatás. Sőt, további előnyként említhető, hogy bizonyítottan csökkenti a SIDS előfordulását, az éjszakai szoptatások növelik az anyatej mennyiségét. Azoknál a családoknál, ahol ez a módszer beválik, a baba kevesebbet sír és nyugodtabb, a szülők pedig kipihentebbek (hiszen az mellretevéshez nem kell felkelni, tulajdonképpen teljesen felébredni sem).

Vannak persze, akik úgy ítélik helyesnek, hogy a baba a saját szobájában aludjon. Ez a módszer is tökéletesen működhet akár az első napoktól is. Az olyan tanácsoktól azonban, amelyek szerint az éjjel gyakran felébredő kicsit hagyni kell sírni, hiszen előbb-utóbb úgyis megunja és elalszik, érdemes tartózkodni. Ez a magatartás - habár kezdetben ez nem nyilvánvaló, hiszen a gyermek látszólag "megtanulja a rendet" - később megnyilvánuló lelki problémák forrása lehet.

További információk: http://www.webbeteg.hu/index.php?search=Szexuális%20élet&page=news_full&type=44&menu=eletmod&news_id=1972&cim=Szulokkel,-vagy-nelkuluk:-alvas-csecsemokorban