Svájci barátnőmnél töltöttem egy hetet. Ott ugyan nem nagyon szokás a szomszédokkal barátkozni, de azért diszkréten figyelték a magyar vendéget. Egy-két nap után már köszöntöttük is egymást. Egyik délelőtt rendkívül elegánsan, bár nem a legutolsó divat szerint öltözve indult el otthonról a szomszéd asszony. Sötétkék rakott szoknya, fehér blúz, kék-zöld shottis kockás kabátka és kék-fehér cipő volt az öltözéke. A barátnőmnek meg is jegyeztem, hogy a hófehér hajú hölgy milyen elegáns. Nem sokkal később a közeli élelmiszer üzletben találkoztunk vele - kiderült, hogy csak oda igyekezett bevásárolni.

 - Hányszor öltözünk mi fel egy vásárláshoz ilyen gondosan?

Pedig legtöbbször csak egy kis figyelmesség és ötletek kellenek ahhoz, hogy jól öltözöttek legyünk. A legrégibb ruha is lehet elegáns, ha a színeket gondosan válogatjuk össze, s nem úgy gondoljuk, hogy "nekem már mindegy", vagy "oda így is jó lesz".

Én mindig akkor találkozom régi jó ismerősökkel, amikor "lompos-loncsos" ruhában szaladok le a piacra. Pedig minél idősebbek vagyunk, annál pedánsabbnak kell lenni a megjelenésünknek. Ez a férfiakra is vonatkozik.

És a divat követése sem csak pénzkérdés.

Tévénézés közben vannak kedvenc korban hozzám hasonló szereplőim, akiknek tetszik az öltözködése, tőlük sok ötletet lopok. De ha sétálni megyek a Belvárosba, vagy urambocsá' egy bevásárló központba, mindig nézem a kirakati babákat, hogy milyen a divatos színösszeállítás, hogyan kötik meg a sáljukat, a stólát hogyan használják, milyen kitűző a divat, a kalapjukat vagy a sapkájukat hogyan teszik a fejükre. Aztán hazamegyek, és kotorászok egyet a régi eldugott, megunt holmijaim között, s a legtöbbször akad olyan ruhadarab, amit felújítva hordani tudok. A legutóbb nagyon megtetszett egy csíkos rövid ujjú nyári kabát, de az én zsebemnek kicsit drága volt. Otthon találtam egy régi csíkos vászon zakót, amit nem kedveltem, mert nyáron meleg volt a hosszú ujja miatt. Azon mód levágtam könyékig érőre. Mindenki megállított az utcán, hogy hol vettem. Pedig mindössze húsz éves a kabátka.

Lehet, hogy csak nekem mániám a ruhák állandó változtatása, időnként kicserélem a gallérjukat, új gombokat veszek a blúzokra, kabátokra, mindenféle kitűzőket alkalmazok - legutóbb az édesanyám sárga zománcozott virágját kezdtem hordani -, de használok díszzsebkendőt, különböző módon megkötött sálat, stólát, átfűzöm a gyöngyeimet, kalapjaimon szalagot cserélek. Nadrágot is bátran hordok, pedig a súlyom ezt nem indokolja, de egy jól szabott tunika mindent ápol és eltakar. Ha meg valakinek jó lába van, nyugodtan hordhat térdközépig érő szoknyát. Bátran viselhetünk bármilyen színű ruhát, a lényeg, hogy a szín jól álljon nekünk.

Persze azért időnként vegyünk új, divatos ruhadarabokat, újítsuk fel ruhatárunkat, mert ezek a "gondok" fiatalon tartanak.

Viki Nagyi