Szabadúszó vagy alkalmazott? Kinek melyik életforma való?

A szabadúszó és az alkalmazotti létforma alapjaiban különbözik egymástól, és nem könnyű meghatározni, hogy melyikben tudunk kiteljesedni. Az viszont kétségtelen, hogy mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai: ha ezeket sorra vesszük, és felteszünk magunknak néhány kérdést, akkor máris közelebb kerülhetünk a válaszhoz.

Előnyök és hátrányok

Míg a Z-generáció inkább a szabadúszás mellett teszi le a voksát, addig az idősebb korosztályok tagjai jellemzően az alkalmazotti jogviszonyra esküsznek. Nézzük, hogy melyik mellett miért érdemes dönteni és hogy milyen buktatókkal kell számolni!

Szabadúszás

Az ilyen típusú munkavégzés mellett az egyik legjelentősebb érv, hogy saját magunk főnökei lehetünk, ami egyet jelent a teljesen rugalmas munkavégzéssel, mind az időbeosztás, mind a helyszín szempontjából. De a kereseti lehetőségre is ugyanez igaz, hiszen mi magunk tudjuk megszabni, hogy mekkora összegért dolgozunk és hogy mennyi munkát vállalunk el. Természetesen eleinte, amikor még kvázi kezdőnek számítunk, ez nem lehet annyira magas összeg, ám ahogy egyre ismertebbé válik a nevünk és egyre több minőségi referenciánk lesz, a határ egyre inkább kitolódik.

Ekkor pedig már válogathatunk a különböző ügyfelek között is: megtehetjük, hogy csak a nekünk tetsző feladatokat vállaljuk el. Ezzel egy időben pedig specializálódhatunk egy-egy feladatra, és abban valódi „hírnevet” szerezhetünk magunknak. Tegyük fel, hogy elvégzünk egy projektmenedzser képzést! Ezután elkezdünk a marketing projektmenedzsment felé orientálódni, egyre több ügyfelet megszólítva ezen a téren – ami további hasonló ügyfeleket és renomét, presztízst hoz magával. Mindeközben pedig kimaradhatunk az irodába járásból, amivel sok időt spórolhatunk, ráadásul nem is leszünk arra kényszerítve, hogy olyanokkal dolgozzunk együtt, akikkel nem feltétlenül szeretnénk.

Ami a hátrányokat illeti, kezdjük rögtön azzal, hogy a fent leírt siker nem fog csak úgy az ölünkbe hullani. Nagyon keményen meg kell dolgoznunk azért, hogy kiépítsünk egy megbízható ügyfélkört, és hogy valóban olyan brandeknek dolgozhassunk, akiknek szeretnénk. Ez ráadásul nem kevés időbe telik. Arra is hamar rájövünk majd, hogy mivel nincs főnökünk, itt valóban a saját érdekeinkért dolgozunk, ez pedig lelkileg is megterhelő lehet. És bármennyire is jól hangzik, hogy akármennyi szabadságot kivehetünk, ennek is megvan a hátulütője: ez a szabadság sosem lesz fizetett.

Ami a gyakorlati oldalt illeti, tartsuk észben, hogy szabadúszó vállalkozóként nekünk kell gondoskodni az adózásról, a társadalombiztosítási és egyéb járulékok befizetéséről. Nem is beszélve a számlázásról! Így érdemes felbérelni egy könyvelőt – nem kis összegért – vagy magunk elsajátítani ezeket a készségeket. Mindezeket a járulékokat pedig akkor is fizetnünk kell, ha éppen egy hónapban nincs akkora bevételünk, mint amit megszoktunk. Tény: egy szabadúszónál sosem lehet tudni, hogy épp mennyi fog befolyni, különösen, ha az ügyfelek késlekednek a fizetéssel.

Alkalmazotti lét

Alkalmazottként a bevételeink jól kiszámíthatóak: minden hónapban, általában ugyanazon a napon, megérkezik a fizetésünk, ami szinte mindig ugyanannyi. Emellett sokkal tisztább lehet előttünk az adott karrierút, amelyet kiválasztunk. Alapesetben van egy pozíciónk, és tudjuk, hogy ha ebben jól teljesítünk, akkor merre léphetünk majd tovább, feljebb. Adott esetben a cég biztosíthat valamilyen továbbképzést, elküldhetnek például egy projektmenedzser képzésre, ahol újabb készségeket és hasznos tudást sajátíthatunk el – és nem nekünk kell érte fizetnünk.

Nagy előny ezeken túl, hogy a nyugdíjazás utáni időszak is tisztábban átlátható, hiszen készen kaphatunk egy nyugdíjtervet, ami biztosíthatja a békés éveket. (Persze ez munkahelytől is függ.) Sokak számára az is pozitívum, hogy csapatban dolgozhatnak: egy – jó esetben – összetartó, egymást támogató közösségben, ahol a szakmaiság mellett a személyes kapcsolatok is megjelenhetnek. Amikor pedig szabadságra vagy betegszabadságra megyünk, a cég azért is fizet.

Azonban itt is megjelenhetnek a hátrányok. Az egyik leginkább egyértelmű az, hogy nem tudunk rendelkezni a saját időnk fölött, hanem a főnökünk – vagy az ő főnöke, esetleg egy központi döntéshozó szerv – teszi ezt meg. Az ilyen állások általában minden hétköznap reggel 8 és délután 4 között vagy reggel 9 és délután 5 között foglalkoztatják a dolgozókat. Emiatt az embernek kevés a mozgástere, ha valamit el kell intéznie, ahhoz szabadságot kell kivennie, a rugalmasság minimális. Nem is beszélve arról, hogy ez a monotonitás sokakat megviselhet.

Tegyük fel a kérdést!

Elképzelhető, hogy mindezek után sem kerültünk közelebb ahhoz, hogy eldöntsük, melyik munkavégzési forma az ideális számunkra. Ilyen esetben érdemes elgondolkodni a következőkön:

• Hogyan képzeljük a tökéletes munkahetet?
• Mi motivál minket a hétköznapokban?
• Egyedül vagy inkább csapatban szeretünk dolgozni?
• Van olyan készségünk, képességünk, amit szeretnénk kiakázni?
• Rendelkezünk élő, hasznos kapcsolatokkal?
• A személyiségünk melyik munkavégzési formának felel meg inkább?
• Vannak tartalékaink?

Ezek alapján máris kaphatunk egy képet arról, hogy hogyan képzeljük az életünket a munka világában. Ha úgy érezzük, hogy valamelyik irány közelebb áll hozzánk, ne féljünk váltani! Ezt a hatalmas lépést viszont mindig előzze meg egy alapos tervezési fázis, hogy ne bánjuk meg idővel a döntésünket!