A munkamánia Magyarországon a dolgozók 7-8 százalékát érinti, függőségnek nevezzük, azonban más addikciókkal ellentétben erre a társadalom gyakran erényként tekint. A Mindennapi Pszichológia Magazin legújabb számában dr. Kun Bernadette pszichológus, habilitált egyetemi docens a munkamánia okait és káros hatásait elemezte.
Az elismerésért hajtanak
A dolgozó magyarok 7-8 százaléka munkamániás. Ők azok, akik éjjel-nappal pörögve, mániákusan, gyakran már-már kényszeresen dolgoznak. Kitartóak, lelkiismeretesek, önfeláldozóak, számukra nem létezik kikapcsolt telefon vagy vakáció. Mivel nehezükre esik nemet mondani egy-egy feladatra, kollégáik tisztelik és maximalistának gondolják őket. Főként a 25-54 éveseket érinti a munkamánia, és a nők körében ötször akkora az esély ezen szenvedély kialakulására, mint a férfiak esetében. Az iskolai végzettségnek ugyanakkor nincs önálló hatása a kockázatokra nézve.
„A munkamániás úgy érzi, mintha az adrenalin rabja lenne, holott a drogja valójában az elismerés. A rengeteg munkáért dicséretet, fizetésemelést, előléptetést és díjakat kap. Fokozatosan rászokik a sikerre, nem tud létezni nélküle. A baj csak az, hogy hosszú távon nem lehet bírni ezt a megterhelést, a kezdeti sikerek és jutalmak után így egyre hangsúlyosabbá válnak a munkamánia ártalmas következményei” - mondta dr. Kun Bernadette, aki a MiPszi legújabb számában írt tanulmányt a modern világban egyre többeket érintő jelenségről.
Gyakran boldogtalanok ők is és a hozzátartozók is
„Lehet, hogy a munkamániás kívülről boldognak és sikeresnek tűnik, de ez általában nincs így. Akkor már biztosan nem, amikor a munkafüggőség eluralkodik az életén. Mintha azért is hajszolná magát ennyire a teljesítménybe, hogy önmagának is bizonyítsa: értékes és szerethető ember” - tette hozzá a szakértő. Kiemelte: a munkamániások gyakran boldogtalanok, főleg a társas kapcsolatok terén, szenvedélyük ugyanis gyakran vezet családon belüli vitákhoz, konfliktusokhoz. „A hozzátartozók mellőzve érzik magukat, és egyre inkább azt élik meg, hogy nem számíthatnak a másikra.”
A munka élvezete valójában a munkamániások csak egy kisebb részére jellemző. Sokszor a szorongásaikat, bűntudatukat akarják leplezni a túlzott munkavállalással. „A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tipikus munkamániást belső kényszerek taszítják ebbe a mókuskerékbe. A kezdetben még ígéretes munkamániás dolgozó, aki keményen terhelhető, ugrásra készen áll, és minden feladatot elvállal, idővel egyre jobban elhasználódik” - mondta el a szakértő. Dr. Kun Bernadette szerint az érintetteknél a kialvatlanság, a fáradtság állandóvá válik, ennek pedig a testi egészségben és a teljesítményben is lenyomata van. Ez az út egyenesen vezethet a kiégésig, de a kilépésig is.
Egyénileg is sokat lehet tenni
„A munkafüggőség kezelésének első és legfontosabb lépése a probléma fel- és beismerése. Ha ez megtörténik, mindenképpen érdemes pszichológushoz fordulni, és egyéni vagy csoportos módszerek segítségével, a probléma gyökereinek feltárásával, kognitív viselkedésterápiás eszközökkel vagy akár meditációalapú terápiákkal az egészséges munkavégzés útjára lehet lépni” - mondta el a szakértő. Dr. Kun Bernadette szerint a túlzott munkavégzés előnyeinek és hátrányainak számbavételével vagy tudatos életmódbeli változásokkal (pl. több képernyőmentes idő, „rendes” ebédszünet) is nagyon sokat lehet fejlődni az egészségesebb munkavégzés irányába.
Ezt is olvasd el:
