Az extrovertált, és az intorvertált ember

Mottó: Senki nem gyömöszölhető be egyetlen tipológiai dobozba, de mindenki egy ilyen dobozból lóg ki.

C. G. Jung nevéhez kötődik az introverzió-extroverzió tipológia kidolgozása. Mint jeleztem, vannak velünk született (natív) személyiség-jegyek. Nos, az intro-extroverzó ilyen (rövidítsük I, illetve E gyanánt).

            Ma már azt is tudjuk, hogy neuro-fiziológiai (ideg-élettani) sajátosságokról van szó. Az I-típus e sajátosságok miatt mintegy menekül a rázúduló ingerözön elől – ezért lesz befelé forduló. Az E-típusnak ellenkezőleg folyamatos szüksége van arra, hogy „történjen valami”, mert különben nyugtalanná válik – ő így lesz kifelé forduló. A jövő idő alkalmazása azért indokolt, mert gyermekkorban érthető módon mindenki nyitott a külvilág felé – a serdülőkor táján válik intenzívvé és következetessé egyeseknél az I-, másoknál az E-dimenzió.

            Lenyűgöző élményem volt Torinóban: a közterületi padok ülőfelületének egyharmadát könyöklő-, vagyis kartámasz nélküli korlát választotta el a kétharmadnyi résztől. Kézenfekvő, hogy mi volt a tervező és kivitelező célja: objektíve biztosítani akarta, hogy az I-személyt ne zaklathassa valami szószátyár, erőszakosan nyomuló alak – az E-dimenziójúnak viszont legyen lehetősége megosztani a felületet egy rokonlelkű társsal (Hasonló a hasonlónak örül – mondták „már a latinok”).

            Nálunk ma még az tapasztalható, hogy I barátunk leül a tér legtávolabbi, kellően magányos padjára. Ül és elégedetten elmélkedik a dolgain, míg csak szorosan mellé nem telepszik egy ismeretlen, de bizonyára E-típusú ember (az összes többi pad üres!!), s egy kedves mosollyal kísért „Megengedi?” után máris elkezdi: „Hát mit szól ehhez a meleghez – hideghez – szélhez – szörnyűséghez…” – és csak mondja, mondja, miközben a szeme is ide-oda jár, szélesen gesztikulál, mocorog – – ugye, ismerős?

            Hogy még könnyebben felismerjék, kezdjük az E-jellemzőkkel, tehát:

            Az extrovertált ember könnyen teremt kapcsolatot, így számos barátja van – jól kommunikál – kedveli az összejöveteleket és a  szereplést igénylő helyzeteket – szuggesztibilis: nemcsak meggyőz, de „lehengerel” a stílusa  – bajban másoktól kér segítséget – szorongását verbalizálja: szavakba önti, ezért kevésbé pszicho-szomatizál (nem lesz tünete, zavara, betegsége lelki vagy idegi alapon) – nem   szeret magányosan olvasni vagy tanulni sem: hatékonyabban tanul pl. könyvtárban (főleg reál tárgyakat), ahol lehet beszélgetni – munka során több társat, együttműködést és szünetet igényel, ezek hiányában hamar csökken a teljesítménye – könnyen  és szívesen változtat munkahelyet – tevékenységére jobban hat a jutalmazás, mint a büntetés – szeret irányítani – vágyik az izgalmakra: kedveli a kockázatot, ha nem talál, provokálja a veszélyt – impulzív: a pillanat hatására cselekszik, könnyen elveszíti az önuralmát és vannak agresszív tendenciái – a viccek közül is az agresszívebbeket, a durvákat és a szexuális témájúakat, valamint a vaskos tréfákat kedveli – bizonyos értelemben  kiszámíthatatlan, mert érzéseit általában nem szorítja korlátok közé.