Az önkéntes munkában gyakran a gyarmati logika él tovább
Mára a nyugati világban az önkéntes munka sajátos iparággá nőtte ki magát. Embertömegeket és hatalmas pénzeket mozgat meg. Az utóbbi időben azonban a mozgalommal kapcsolatban egyre gyakrabban hangzik el kérdés: segít, vagy inkább árt a jóindulatú „hozzá nem értés”?
Biddle könyvében több fejezetet szentel annak vizsgálatára, hogy a gyermekközösségekben végzett önkéntes munkának, (ami egyébként az egyik legnépszerűbb önkéntes tevékenységnek számít) milyen negatív hatásai lehetnek. Példaként említi az árvaházi ellátást, ahol a gyakran cserélődő önkéntesek miatt kötődési rendellenességek alakulhatnak ki a gyerekekben és ez alapvetően befolyásolhatja pszichés fejlődésüket. A könyv példát hoz arra is, mi történik, ha az önkéntes olyan helyzetbe kerül, amelynek kezelésére nincs megfelelő képesítése: egy fiatal orvos például a műtét során elájult egy váratlan komplikáció okozta stressztől.
Biddle történetei arra világítanak rá, hogy a szervezett önkéntes munka az évek során már nem segítségre szoruló közösségek igényeire reflektál, sokkal inkább követi a saját logikáját, pontosabban az érdekeit.
A probléma nem csak abban áll, hogy az önkéntesek képzetlenek, hanem úgy tűnik: az egész iparág a gyarmati gondolkodásmód egyfajta kiterjesztése. A gazdasági és politikai hatalom gyarmati struktúrái élnek tovább benne.
Biddle szerint az önkéntes turizmus történetében túl sok olyan eset van, amikor a fejlett országok döntik el, hogyan segítenek, és túl kevés olyan estet ismerünk, amikor a segítségre szorulók hangja lenne a döntő. Biddle egy helyütt úgy fogalmaz: „a kezdeményezésnek mindig az érintett közösségtől kell kiindulnia.” A 2014-es blogbejegyzés óta olyan kampányok láttak napvilágot, mint a Barbie Saviour és a No White Saviors, amelyek szorgalmazzák, hogy a segélyszervezetek és az önkéntesek gondolják át a tevékenységüket.
Valamifajta változás tehát elindult, de Biddle szerint mindaddig, amíg nem történnek rendszerszintű átalakítások az önkéntes munkák szervezésében, addig továbbra is „évente több millió ember fogja úgy gondolni, hogy rendben van, ha ’megvásárolják’ a kiszolgáltatott gyermekekhez való hozzáférést, majd a jócselekedeteikről az interneten posztolnak megható képeket”.
Hozzászólás zárolva.