Egy idegenvezető feljegyzései
Burma, a pagodák csodálatos világa
Földváry Eszter idegenvezető következő útja Burmába vezet. Egy amerikai utazási iroda munkatársaként jómódú, amerikai turistákat kísér a világban, eddig huszonötször utazta körbe a Földet. Eszter szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből, amelyek közül néhányat a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóival is megoszt.
Ahogy lefelé ereszkedtünk gépünkkel a kifutó felé, hirtelen egy hatalmas, aranykupola csillant fel a város központjában. Ragyogó látvány volt az amúgy zsúfolt város sötétebb színű épületei között. Megérkeztünk Yangonba, a régi Rangunba, amiről, ha valaki szereti Rejtő Jenő könyveit, sokat olvashatott. Amint kiértünk a légkondicionált reptérről, mellbe vágott a párás hőség, a hatalmas forgalom és hangzavar.
Mezítláb a pagodában
Azonnal indultunk az aranykupolás Swedagon Pagodához. Ez az ország legszentebb és talán a világ legrégibb szentélye, ahol Buddha nyolc hajszálát őrzik. Belépve az épületegyüttes előcsarnokába, le kellett vennünk a cipőnket, de még a zoknit is. Csak mezítláb lehetett közlekedni odabent. Elég furcsa érzés volt így rálépni egy hosszú mozgólépcsőre, ami felvitt a sztupához, az imaházakhoz, a meditáló csarnokokhoz.
Káprázatos kép tárult a szemünk elé, amikor felértünk a mozgólépcső tetejére. Arany és fehér kis sztupák ezerszám, szobrok, csipkeszerű mintázatok díszítették az épületeket. Az egyik színes tükör mozaikkal volt kirakva, a másik aranyozott fém csipkékkel díszítve. A főkupolán, amit igazi arany lemezkék borítanak, valódi drágakövek sorakoztak, több ezer darab gyémánt, rubint, és a csúcsán egy 76 karátos gyémánt. Csilingelést hallottunk és egy kis arany gondolát láttunk meg a levegőben, amivel éppen a hívők adományait, aranyfüst lapocskákat szállított fel a kupolához egy kötélen. Ezekkel fedték be a pagoda aranyozott részeit.
A burmai emberek és a vallás
A vallás a burmai emberek mindennapjainak fontos része. Reggel, felkelés után az első dolguk, hogy imával hálát adjanak az új napért és alamizsnát osszanak a kolduló szerzeteseknek. Csak ezután fognak hozzá a reggelijükhöz. Szinte mindenki jár a pagodákhoz imádkozni, a családok rendszeresen küldik gyermekeiket kolostorokba hosszabb-rövidebb időre. Nemcsak a gyerekek mennek el ide, a felnőttek is életük folyamán többször eltöltenek valamennyi időt a szerzetesekkel. Ez lehet pár nap, pár hét, de hallottam, hogy valaki egy évre vonult be egy kolostorba. Ez nem jelenti azt, hogy beállnak a szerzetesek közé, egyszerűen csak lelki feltöltődére van szükségük.
Hozzászólás zárolva.