Ennyi lett a húsvétból- sonka, tojás és csokinyuszi?
Évek óta egyre csak hervadok. Hányan vagyunk ezzel így? De ha locsolnának, akkor húzzuk a szánkat, hogy ne kölnivel, de ne is szódásszifonnal – nem beszélve a vödör vízről. Aztán panaszkodunk,hogy senki nem locsolt meg minket idén. Akkor mégis mit tartunk meg a húsvéti szokásokból?
A sonkát és a csokinyuszit? Hallom is a választ: ennyi maradt belőle. Nincs időnk a húsvétra, mert kell az a pár nap a pihenésre. Felmerül a kérdés, minek is adjuk meg a módját igazán a karácsonyon kívül? Például szokott még valaki tojásfát állítani?
A szokások átalakultak az évek folyamán. Locsolás helyett utazás. Inkább belföldre. Látni valamit – ez az elgondolás. De sokszor jelent kibúvót is, hogy ne kelljen a rokonokat fogadni. Képeslap helyett sms. Most már ezeket gyűjtjük és kérdezgetjük ki mennyit kapott. Csokoládétojás helyett pénzt adunk a gyerekeknek.
Ez lett a felgyorsult életvitel eredménye? Mindez csak rajtunk múlik, vagy azt jelenti, hogy alkalmazkodunk, „beállunk a sorba”?
Ne ódzkodjunk kialakítani saját, akár a hagyománytól eltérő, nekünk mégis többet jelentő szokásokat! Nem kellenek hozzá a jellegzetes kellékek.
Akár egy emléktárgy is jelképezheti a húsvétot számunkra, amihez egy utazásunk alkalmával jutottunk hozzá. Vagy egy fénykép, vagy étel is akár, amit csak húsvétkor készítünk.
Az egyediségünk határozza meg az ünnepet a számunkra. Emeljük ki, és felejtsük el a közhelyeket.
A locsolást azonban nem hagynám el sosem.
Fotó: Holland Virág
Hozzászólás zárolva.