Érzelmi hullámvasút, avagy a változókor őrülete

Elrettentő, de sokak számára ismerős helyzet, amikor egy alapjáraton nyugodt és kiegyensúlyozott nő a változókorba érve hirtelen elveszíti a kontrollt saját maga felett. Úgy érzi, mintha önszántán kívül egy érzelmi hullámvasútra ült volna fel, amelyről nem tud leszállni. Nem érti, mi történt vele, s azt sem tudja, milyen orvoshoz forduljon a tüneteivel. Dr. Belső Nóra pszichiáterrel most néhány alapvető kérdést tisztázunk a változókor lelki és mentális tüneteivel kapcsolatban.

Talán könnyebb elviselni a tüneteket, ha tudjuk milyen élettani folyamatok zajlanak le a háttérben. Mi is történik a változókorban az agyunkban, az idegrendszerünkben, ami ilyen hatással lehet ránk?

A változókor egy tíz-tizenöt évig tartó folyamat. Nagyon sok nőnél már a 40-es évei elejétől az 50-es évei közepéig húzódó a történet, ami több szakaszból áll. Mindegyiknek megvannak a maga hormonális stációi. A női hormonok és a nőkben keletkező férfi hormonok arányának megváltozása különféle tünetekkel jár együtt. A központi idegrendszerben különböző neurohormonális változások jönnek létre és ezek okozzák elsősorban a pszichés és mentális tüneteket. A perimenopauzában – az utolsó menstruációt megelőző 5-10 évben- ez fokozatos hangulatingadozásokat, szorongást, bizonytalanságérzést, koncentrációzavarokat indukálhat. Emellett rengeteg vegetatív tünet is megjelenhet, mint például a hőhullám, a testsúlyváltozás, az éjszakai alvásproblémák. Ezek mind központi idegrendszeri tünetek, hiszen ezeket is mind az agyunk szabályozza.

Amikor testi tünetekről beszélünk, érdemes tudni, hogy a hardver a fejünkben van, működészavarai kihatnak a testi funkciókra. Nagyon sok nőgyógyászok által felismert és kezelt probléma is központi idegrendszeri eredetű.

Az agysejteknek, az agyban keletkező úgynevezett boldogsághormonnak hívott szerotoninra való érzékenysége az ösztrogéntól függ. Ösztrogén hiányában a szerotonin kevésbé hasznosul, ez hangulati nyomottsággal és diszharmóniával jár együtt, nő a depresszióra való hajlam. Ezt követi egy adaptációs időszak, majd évekkel a menopauzát követően visszaáll az eredeti egyensúly.

Azok a nők, akik hormonpótlásban részesülnek, jobban viselik a változókor pszichés tüneteit? Lehet-e hormonokkal csökkenteni a hangulatváltozást, a depresszióra való hajlamot?

A hormonpótlással kapcsolatban azt gondolom, csak annak érdemes hormont adni, akinek a testi tünetei ezt indokolják. A lelki tünetekre semmiképpen nem javasolnék hormonpótlást, hiszen az említett szerotoninszint ingadozásra vannak kiváló központi idegrendszeri gyógyszerek. Nem szabad csak azért hormont szedetni valakivel, hogy a pszichés tüneteit javítsuk.

A hangulatingadozás esetében hol a határ? Mikortól számít orvosi esetnek a depresszió?

A depressziónak, vagy a klinikai értelemben vett hangulatzavaroknak nagyon jól meghatározott, sztenderd nemzetközi kritériumai vannak. Nem arról van szó, hogy valakinek időnként rossz a kedve, elsírja magát egy romantikus filmen. Ha legalább két hétig, mindennap, a nap túlnyomó részében jelen vannak testi, lelki, hangulatbeli, gondolkodásbeli tünetek, az már depresszióra utal. A szakorvosi vizsgálat része, hogy ezeket számszerűsítik, a protokoll előírja, hogy depresszió esetén melyik tünetből hánynak kell kötelezően jelen kell lennie. Depresszióról akkor beszélünk, amikor az egyénnek az élete egyértelműen egy más vágányra megy át, ami kihat a munkájára, a társas kapcsolataira is. Átmeneti hangulatzavarokat semmiképpen nem kell depressziónak tekinteni.

A változókornak egyik jellegzetes tünete a memóriazavar. Én például azt gondoltam, elindultam a demenciához vezető úton, amikor a negyvenes éveim vége felé, sokszor tapasztaltam, nem jutnak eszembe nevek, nehezebben tudok koncentrálni, elfelejtek dolgokat. Lehet- e tenni ez ellen valamit?

Mindannyian rajta vagyunk a demencia felé vezető úton, a kérdés az, hogy odaérünk-e, vagy sem. A depresszióban szenvedő betegeknél akár már 20 éves korban is tünet lehet az úgynevezett pszeudo-demencia, az elbutulás érzése. Kognitív funkciózavarról beszélünk, amikor a gondolkodás, a memória sérül és átmeneti zavar mutatkozik. Ugyanez a változókorban is így van, és ugyancsak átmeneti dologról van szó. A hormonális egyensúly újbóli megteremtődésével, ezek a tünetek szépen a helyére kerülnek.

Tehetünk-e valamit azért, hogy az agyunk minél tovább fiatal maradjon?

Érdemes különféle módon tornáztatni az agyat. Az agyfitnesz úgy néz ki, hogy minél több módszerrel megpróbáljuk használni az agyunkat. Kimutatták, hogy minél több agyterületünket használjuk, akár számolással, sudokoval, nyelvtanulással, verstanulással, az egész agy vérkeringését, oxigénellátását képesek vagyunk fokozni. Ha ehhez még a mozgást is hozzáteszünk, futunk, vagy más, kitartást igénylő sportot űzünk sokat tehetünk az agyunk fiatalon tartásáért. Alapvetően a kardió-mozgások, vagy változó intenzitású mozgások a legjobbak, a lényeg, hogy minél többször és nagy intenzitással dolgozzunk. Így tudjuk az agyi vaszkularizációt rendben tartani, a picike erek tágassága, rugalmassága megmarad, a vér mindenhova el tud jutni. Ezt már fiatal korban, megelőzésképpen el lehet kezdeni, eléje lehet menni a problémának.