Hogyan hat a városok jövőbeli arculatára a távolságtartás?
A társadalmi távolságtartás miatt a városok közterei sem lesznek már olyanok a koronavírus után, mint annak előtte. Az építészek és urbanisták már készülődnek, kérdés, hogy a városlakók hogyan fogadják majd a változásokat.
A modern építészet alapjait lefektető Le Corbusier a saját építészeti utópiáját felvázoló Ville Radieuse című könyvében is már arról beszélt, hogy egy bizonyos mennyiségű fényre, bizonyos köbméternyi térre, egységnyi szabadságra van ahhoz szükségünk, hogy jól érezzük magunkat valahol.
Új várostervezési szempontok. Fotó: Pixabay
„Lehet, hogy a social distance által megkövetelt másfél méternyi távolság lesz az az új egység, amit majd építészeink, várostervezőink alkalmazni fognak az új terek megalkotásakor?” – teszi fel a kérdést a CNN.
Ugyanakkor az emberek elkülönítésének gondolata ellentmond annak az elvnek, amelyet a tervezők hagyományosan képviseltek, ami az emberek közötti interakciók szükségességét jelenti. Az építészek -, akár parkokat, akár szociális lakásokat terveznek -, gyakran értékelték úgy ezeket a helyeket, mint az együttműködés, a befogadás és a közösségépítés eredendő forrásait.
„Ez az ellentmondás nagyon érdekes” – mondja Jordi Honey-Rosés, a British Columbia University egyetemi docense, aki az egyik első tudományos tanulmányt közölte a COVID-19 nyilvános térre gyakorolt lehetséges hatásairól.
„Valójában, ha megnézzük a szabad területek hatását az egészségre, így a mentális viszonyainkra, azt tapasztaljuk, hogy elsősorban a kapcsolatok építése, az emberek közötti interakciók azok, melyek előnyként elkönyvelhetők.”
Az építészek számára most tehát az a kérdés, hogy az a másfél méternyi távolság, amit a social distancing ma megkövetel, vajon munkájuk során hogyan hasznosul: lehetőségként, avagy szigorú korlátként.
Hozzászólás zárolva.