In memoriam Kodály Zoltán- Kádár levelezése
Kodály zeneszerzői, zenetudósi, zenepedagógusi és népzenegyűjtői munkássága révén világszerte hallatlan tekintélynek örvendett, valóságos egyszemélyes intézménnyé vált, amit – ha tetszett, ha nem – a Kádár-rendszer is kénytelen volt respektálni.
1959. 10. 15.
Igen tisztelt Tanár Úr!
Bocsásson meg nekem a késésért, amellyel szeptember 1-jén kelt levelére válaszolok. E késésnek csak egyik oka az, hogy tájékozódnom kellett a szóvá tett ügyekben. Már egy idő óta kerestem magamnak egy nyugodtabb órát, hogy írhassak Önnek, mert más dolgokról is szerettem volna szólni.
Túlságosan a részletekbe bocsátkoznom nem szükséges, mivel a minisztérium már felvilágosítást adott Önnek úgy a Járdányi, mint a Bors Irma-ügyben. Az utóbbi ismét zenei iskolában tanít. Másként áll a dolog Járdányi tanár úr elbocsátása kérdésében. Az ugyanis okkal, mégpedig alapos okkal történt. Hiszen ő maga, nyugodt beszélgetés keretében, kifejtette nézetét rendszerünkről, amely nézetek között a Bach-korszak feldicsérése a mai rendszerrel szemben még nem is a legreakciósabb megállapítás volt. Ez egy közalkalmazottól azzal az állammal és rendszerrel szemben, amelynek intézményében tanít, egy kissé több a soknál. Mi kommunisták harcoltunk az ellen, amikor a Horthy-rendszer szakmailag kitűnő embereket elbocsátott tanári állásukból azért, mert a rendszerrel szemben állva, a kommunista eszmékkel rokonszenveztek. De egyáltalán nem csodálkoztunk azon, hogy a Horthy-rendszer nem akarja fizetni saját ellenségeit és nem bolond a tetejébe még a fiatalok nevelését is rájuk bízni. Valakinek meg kell értetni Járdányi tanár úrral és a hozzá hasonló gondolkodású emberekkel: tévedésben élnek, és nem vezethet jóra az, ha a mi rendszerünk embereit ostobábbnak nézik, mint a Horthy emberei voltak. Erről ennyit.
De más dolgokról is szeretnék írni. Nyíltan, emberi szóval szeretnék szólni az emberhez: én régen ismerem Önt és sok mindent nem tudok megérteni az Ön gondolkodásában. Az iskolában láttam meg Önt és 10-12 éves koromban tanultam meg tisztelni a nevét. Később azonban az Önről alkotott egyértelmű képzetem összezavarodott. Sorsom úgy hozta – belügyminiszter lettem. Ön felkeresett engem egy Somogy megyei volt szerzetesnő ügyében, akinek a feloszlatott szerzetesrend vagyonával együtt lefoglalták korábban magántulajdonát képező két tehenét. Én akkor eljártam az ügyben – nem ezért idézem fel -, de nem a volt szerzetesnő miatt, hanem az Ön kedvéért. Én ugyanis változatlanul tiszteltem Önt a magyar nép zenekultúrája gazdagításáért végzett nagy munkájáért. De tiszteletem nem volt többé egyértelmű, mert szemben álltam már akkor Önnel, időközben megismert konzervatív – és bocsásson meg őszinteségemért – egyes kérdésekben szerintem reakciós politikai nézetei miatt. Nem tudom Önt egyértelműen tisztelni azért, mert hogy-hogy nem az emberek, akikért szót emel, kilenctized részben szemben állnak a népi demokratikus renddel és nem sokkal kisebb százalékban volt szerzetesek, apácák. Végül, mert világnézete konzervatív.
Hozzászólás zárolva.