In memoriam Kodály Zoltán- Kádár levelezése
Kodály zeneszerzői, zenetudósi, zenepedagógusi és népzenegyűjtői munkássága révén világszerte hallatlan tekintélynek örvendett, valóságos egyszemélyes intézménnyé vált, amit – ha tetszett, ha nem – a Kádár-rendszer is kénytelen volt respektálni.
Levele őszinte hangját külön köszönöm. Nemhogy megbántásról lehetne szó, hanem megtiszteltetésnek veszem részletes kritikáját. Örülök, hogy látja törekvéseim végső célját, nézetem szerint a nép anyagi és szellemi felemelkedésén csak párhuzamosan lehet dolgozni, sőt a szelleminek mindig elől kell járni, hogy tudja, mire használja az anyagit. A belga munkások pl., akik legelőször harcoltak ki magasabb béreket, napi fél kg-nyi húsadaggal betegségeket és korai halált ettek maguknak.
Végül egy külön kérés: amint írja, emlékszik Borus Endrére. Hárman 1500 Ft nyugdíjjal küszködnek. De nem ez a főbajuk. Kis adyligeti házuk manzardjába betelepített a tanács egy gonosz házaspárt, akik gyötrése Borust már kétszer hajtotta kórházba szívtrombózissal. Jogerős végzések ellenére sem tudnak megszabadulni kínzóiktól. E kérésem elvi alapja talán az lehet, hogy a népi demokrácia nem hagyhatja jóvá, hogy egy érdemes munkása utolsó napjai pokollá váljanak. Ha módjába volna itt beavatkozni, egy jobb sorsra méltó ember utolsó éveit vagy hónapjait tenné boldoggá.
Köszönettel és tisztelettel
Kodály Zoltán
A levelek a Huszár Tibor szerkesztette Válogatás Kádár János levelezéséből 1954-1989 című kötetben (Osiris, Budapest, 2002) jelentek meg. Terjedelmi okokból mindhárom levelet némileg rövidítve közöljük.
Forrás: www.ujszo.com.
Hozzászólás zárolva.