Jó helyen voltam? Avagy a családállításról, őszintén

Napjainkban egyre többféle módszerről, segítségről hallhat az ember azzal kapcsolatban, hova fordulhat, ha problémája akad. Éppen emiatt nehéz lehet kiválasztani a legideálisabbat. Ráadásul az új módszereket mindig felkapják, sokszor földöntúli hatást társítva hozzá, így nem lehetsz benne biztos, hogy akkor most ez tényleg jó módszer, vagy csak hitegetnek.

A családállítás módszere azért lehet megosztó, mert bár tényleg hatékony módszer, nem megoldás mindenre (ahogy ezt egyetlen módszerről sem lehet állítani), ráadásul van olyan része, ami tudományosan nem magyarázható, és ez a spirituális oldal sokak számára ijesztő lehet. Alapvetően a családállítás az eredendő családodat vizsgálja, olyan szempontból, hogy van-e esetleg olyan trauma, nehézség a családban, amelyet átvehettél, „megörökölhettél” érzésben, viselkedésben, akár sorsban is, anélkül, hogy tudnál róla tudatosan, hogy nem is a saját életedet éled. Ebből a gondolatból tapasztalati úton kikísérletezett módon alakult ki a klasszikus családállítás – magyarázza Sas Viktória pszichológus.
Mióta a ’80-as években elkezdett terjedni a családállítás, sok válfaja keletkezett. Ez úgy történhetett meg, hogy a családállítás alapja maga a rendszerállítás, ami azt jelenti, hogy minden, ami rendszerben működik, megjeleníthető és változtatható a megfelelő szabályok tiszteletben tartásával. Például rá lehet nézni egy munkahelyi rendszerre, mitől, hogyan működhetne jobban, választásaidat is meg lehet könnyíteni úgy, ha megnézed, a rendszeredben hogyan jelennek meg a választható pontok, vagy akár egy személygépkocsi rendszerében azt is meg lehet állapítani állítás segítségével, hogy melyik alkatrész a hibás. Így alakult ki, hogy a családállítás módszerét elkezdték használni asztrológiai fogalmakkal egybekötve, vagy akár előző életek feltárására is, és még sorolhatnánk, mi mindenre.

Amit érdemes tudni, hogy egyik sem jó vagy rossz, mindig az a kérdés, hogy Neked mire van szükséged! Megtévesztő lehet elnevezés alapján, pontosan ki mivel dolgozik, ezért érdemes részletesen tájékozódni arról, ki milyen fajta családállítást tart, vagy akár magáról az állításvezetőről, pontosan milyen végzettségekkel rendelkezik, mennyi a tapasztalata. Legegyszerűbb azt megnézni, hogy egyáltalán számodra szimpatikus-e az illető. Szerencsére a csoportokon részt lehet venni először csak segítőként, így könnyen megtapasztalhatod kockázat nélkül, hogy jó helyen jársz-e. Ha elakadtál az életben, vagy mindig ugyanabban a szituációban találod magad, vagy van valami olyan dolog, amit már sokféleképpen próbáltál megoldani, de nem ment, érdemes első körben klasszikus családállítással ránézned a probléma gyökerére. A módszer ad egy újfajta rálátást, és bele is lehet nyúlni a rendszerbe, olyan módon, hogy az számodra a legideálisabb legyen.

Itt egy megtörtént példa:

Egy hölgy párkapcsolati problémával érkezett a csoportra, a kapcsolatai különböző okok miatt sohasem fordultak komolyabbra, pedig ő vágyott arra, hogy megállapodhasson, és családja lehessen. Az állítás egy olyan családi eseményt mutatott, amiről az illető sem tudott: anyai ágon az ükdédnagymama meghalt gyermekszülésben. A lélek ezt a tapasztalatot úgy fordítja le magában nem tudatos módon, hogy a szülés egy nagyon veszélyes dolog, bele is lehet halni. A hölgy tudat alatt olyan párkapcsolatokat választott, amelyekkel elkerülhette, hogy a kapcsolatok a gyermekáldás irányába fordulhassanak, tulajdonképpen így védelmezve a saját életét. A családállítás ilyenkor megmutatja, honnan jön ez a tudat alatti félelem, egyben tudatosítja, hogy ez nem Veled történt. Ez a felismerés, valamint az ükdédnagymama történetének tiszteletben tartása hozza el azt a változást, hogy a lélek megengedi magának, hogy a saját életét élhesse, bármilyen befolyásoltság nélkül.
A hölgy visszajelzése az állítás után:

„Azért írok, hogy megköszönjem a tegnapi napot. Nagyon hálás voltam az empatikus, de mikor lehetőség volt rá, mégis kedves-humoros közegért. Az állításban ugye az én nagymamám is felállt (hozzá tartozott a kései terhességben abortált csecsemő) és mögötte egy női ős, akiről az állításban csak azt tudtuk, régi (azaz nem a nagyanyám anyja) szintű ős. Az akkor meg nem határozható női ősnél sejtettünk egy gyerekszülés közbeni halált és a csecsemő halálát is éreztünk, amit ki is mondtál (ugye itt rázott ki sokunkat a hideg a teremben, amikor ezt a sejtésed kimondtad, engem is). Ma beszélgettem anyukámmal (nem mondtam neki, hogy állításon voltam) és megkérdeztem arról, hogy a nagymamám nagymamájáról (az én ükszüleimről, azaz az állításban csecsemőt abortáló nagyanyám nagyanyjáról) tud-e valamit. Az első mondata ez volt: hogyne, meghalt gyerekszülésben. Mondanom sem kell, egyből felültem az ágyon és a hideg is kirázott. Anyám elmesélte, az ükanyám a nyolcadik gyerek szülésekor halt meg (azon a szinten még bőven volt gyerek) és a csecsemő utána nem sokkal meghalt. Ekkor éreztem azt először (úgy, hogy öt éve ismerem tapasztalatból a módszert), hogy itt a bizonyíték, hogy működik.”

Forrás: pszichológuskereső