Katona Klári

Most már értem, miért nincs ideje új dalokon dolgozni. És a humanitárius munkáiról még nem is beszéltünk.

Az utóbbi években olyasfajta kiteljesedés irányába indult el az életem, ami szerintem elengedhetetlen egy felnőtt embernél. Elgondolkodtam azon, mik a fontosak és mik kevésbé azok. Átértékeltem az életemet, már nincs hiányérzetem. Az elképzeléseim beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, megvalósítottam, amire vágytam, s egyfolytában újabb célokat tűzök ki magam elé. A létrehozásnak, a kreatív munkának túl kell lépnie az öncélúságon. Ha valami csak nekem öröm, az kevés. Az igazi dolgokért tenni, megértést találni, s azokat megosztani, új dimenziókat nyitni – ez érdekel. A stúdiólemez csak egy kifejezési forma a sok közül.

A rengeteg munka ellenére az emberek egy csoportja mégis azt látja, hogy eltűnt a közéletből. Az a csoport, amely a kereskedelmi tévékből informálódik, és a gagyi műsorokon szórakozik. Az újságok címlapján is régen láttam.

Képzelje, hány embernek okoznék mérhetetlen csalódást, ha felbukkannék a játékos show műsorokban. Pedig manapság csak itt lehet zenével megjelenni, ez a legjelentősebb kapocs az előadó és a közönség között. De nem a legfontosabb. Nekem a közéletben olyasfajta szerepvállalásom van, amely nem sok mindenkinek adatik meg. Az Adományvonal szóvivője lettem. Gyönyörűséges állomásai vannak ennek a munkának. Három hete látható a televízióban az a hirdetés, amely egy tévhitet helyez új megvilágításba. Hogy a gyermek leukémia gyógyítható. Amíg tizenöt éve még 15, illetve 85 százalék volt a gyógyulás és a halál aránya, addig ez mára megfordult. Az Adományvonalon mostanáig 163 millió forint gyűlt össze a százforintos hívásokból. Most ez boldogít. Címlapon már annyiszor voltam.

Úton-útfélen arról hallani, ha pénzről van szó, az emberek kevésbé adakoznak. Megcáfolja?

Ez változó, annak kapcsán, kinek kell a segítség, és milyen formában szólítjuk meg őket. Amikor átvettem az Adományvonalat, a hajléktalanok részére nem igazán adakoztak az emberek. Addig mindössze 1,2 millió forint gyűlt össze. Gondolkodni kezdtem, hogyan kellene fogalmazni ahhoz, hogy ne nyűgnek vagy tehernek érezzék az utcán kéregető, alvó társaik sorsát. Hogy ne ítéljék el őket, és próbáljanak meg velük gondolkodni, együtt megkeresni a kiutat. Sikerült. Hatalmas sikerélményről számolhatok be. Az év első két hónapjában 9,9 millió forint érkezett a részükre. Nekünk nem az a célunk, hogy a segítségre szoruló embereket szinten tartsuk, hanem hogy kiemeljük a rossz helyzetükből. Energiát kell kapniuk, hogy képesek legyenek elindulni egy másik úton. Az adományozónak sem azért kell adakoznia, hogy elmondhassa magáról, ő mennyire fantasztikus, mert segített. Aki rádöbben az adományozás valódi értelmére, máshogy lát majd dolgokat. Akármelyik oldalon is áll, lényegtelen, hogy adja vagy kapja a segítséget.