Katona Klári

Az ember hogyan csöppenik bele a humanitárius tevékenységekbe. Hívják? Önként jelentkezik?

Már korábban is gyűjtöttem a rászorulóknak, méghozzá gyermekétkeztetésre, a már többször említett ’92-es …neked című lemezem bevételének egy része oda folyt be. Pontosan tíz évre rá indult el az Adományvonal. Felhívtak. Milyen érdekes, azt hittem, az album kapcsán jutottam az eszükbe, aztán kiderült, ők erről nem is tudtak. Megtisztelő, hogy mégis gondoltak rám. Gyakorlatilag ugyanazon rendszer szerint kezdtek el dolgozni, mint én, csak nagyban és biztonságos alapokon. Minden adott az adományok felhasználásának teljes körű ellenőrzésére, ezzel a korábban sok sebből vérző adományozást végre sikerült felhozni a megbecsülés szintjére, és visszaadni a reményt, hogy rossz helyzetben igenis tudunk egymáson segíteni. Ilyen technikai háttér tudatában örömmel mondtam igent az együttműködésre. Engem rendkívül érzékenyen érint a rászorulók sorsa, gyorsan ráébredtem a saját pályámon, hogy egymásra vagyunk utalva. Az egyedül készítettem, én hoztam létre kezdetű mondatok a valóságban korántsem állják meg a helyüket, a produkciók mögött rengeteg az olyan láncszem, aki nélkül nem jöhet létre a teljes munka. Emberek, akik hírét viszik, akik segítenek abban, hogy nyugodtan tudjunk dolgozni, vagy csupán visszajeleznek, mondván, értik a szándékainkat. Akármennyire is fontos az individuum, egy ember egyedül nem képes mindent megteremteni, sok csatornán kell segítségnek érkeznie ahhoz, hogy megmutathasd önmagadat. Rengeteg az olyan ember, aki akarva-akaratlanul segítette, vagy a mai napig segíti a pályámat. Sokuknak vagyok hálás. Olyanoknak is, akik nem is tudnak róla. Egy sofőrnek, akivel külföldre utaztam, amikor rosszul esett egyedül lenni, és ő jó beszélgetőpartner volt. Annak a lengyel tévés rendezőnek, aki a stúdióba érve olyasfajta energiát sugárzott felém, amelynek köszönhetően életem egyik meghatározó fellépését produkáltam. Ezek kapcsán értettem meg, hogy az embernek – bármilyen fázisban, élethelyzetben is van, bárhogy is éli mindennapjait – szüksége van másokra ahhoz, hogy kiteljesedhessen.